Valami véget ér(t): 6. rész

A tegnapi bejegyzésben szóba kerültek az éttermek, ahova rendszeresen jártam, amikor épp Fürstenfeldben voltam. Bár mindegyik itt felsorolt helyről számos pozitívumot és kellemes emléket tudnék felhozni, kettőt kiemeltem az utolsó napokban ezek közül. Az egyik a Gasthof Kasermandl, a másik a FürstenBräu volt, ahol a tulajdonosokat 1-1 svájci csokival ajándékoztam meg. Mindkét helyen örültek az ajándéknak, sőt! A FürstenBräu részéről a hétfői ebédre meghívtak, ami úgy gondolom mindenképp egy kedves és figyelemre méltó gesztus volt a részükről.

Egy véletlen folytán az utolsó napon, amikor a számlavonatokat mentem kinyomtatni a bankba (ebédidőben), Frau Heschl is épp ott volt, így még vele is találkozhattam utoljára. Illetve én azért még - egy ideig - bízom benne, hogy csak átmenetileg voltak utolsók ezek a találkozások.

Mindezzel pedig úgy érzem, hogy ideje a "Valami véget ért(t)" sorozatot itt a blogban lezárni. Azzal ugyanis, hogy valami véget ér, egy új dolog is elkezdődik. Hogy mi? Az majd az idő múlásával kiderül.

Valami véget ér(t): 5. rész

Az elmúlt közel két év azonban nem csak blogbejegyzésekről szólt, hanem annál sokkalta többről. Az idő múlásával egyre jobban megismertük, megismertem Fürstenfeldet, illetve a régiót. Megkedveltem és törzsvendég lettem a FürstenBräuban, mely azóta a kedvenc éttermem lett. De ugyancsak rendszeresen jártam a Cantonba, a Gasthof Kasermandlba ebédelni, illetve a David Pizzeriáról se feledkezzünk meg. Lett Billa, Libro, Merkur és Obi kártyám, illetve a Südoststeirische Sparkasse-nél számlát is nyitottam. Egyre jobban megkedveltem a várost, Fürstenfeldet, és egyre inkább tartottam attól a naptól, amikor mindennek vége szakad.

Mert azt már akkor tudtam, amikor az újabb és újabb kérvényeket nyújtottuk be, hogy semmi sem tart örökké. Ha nem egy kérvényünk elutasítása miatt ér véget a fürstenfeldi történet, akkor majd véget ér amiatt, mert elvégzem a tanulmányaimat. Ez pedig - többnyire - már bekövetkezett. Na jó, az irodalom szigorlat még mindig nincs meg, és még egy szakdolgozatot kell írnom ugyancsak németből, de pusztán emiatt már nem éri meg Fürstenfeldben maradni.

Próbáltam ugyan munkát keresni (avagy inkább találni), de sajnos Fürstenfeld és környéke nem hemzseg a munkalehetőségektől. Több embernek is megemlítettem, hogy ha tudnak valamit, akkor feltétlen gondoljanak rám, de azt hiszem ez legkevésbé az az út, amely a sikerhez vezet.

Így hát fájó szívvel, de búcsút kellett intenem Fürstenfeldnek. Egy hétre ugyan még vissza tudnék menni, mert nincs épp dolgom, és ki is van fizetve, de a jövő héten kérték, hogy ne tegyem, ha lehet, mert teltház lesz, és szükségük lenne a szobámra is. Egy utolsóutáni lehetőség talán, ha egy olyan alkalomra, amikor nincs telt ház, akkorra becserélhető lenne - az egyébként kifizetett - hét. Ezt azonban még Melindával és Kovács tanárúrral is egyeztetnem kell, hogy nekik mi a véleményük erről. Azt hiszem még a héten megkeresem őket ezzel kapcsolatban, bízva a legjobbakban.

Valami véget ér(t): 4. rész

Ebben a félévben - legnagyobb sajnálatomra - a korábbiaknál kevesebbet tudtam Fürstenfeldben lenni, hiszen egyrészt a kommunikációs gyakorlatom, másfelől a kommunikáció szakdolgozatom is több esetben hosszabb-rövidebb időre Magyarországra szólított. Ez a félév volt, amikor egy bejegyzésben a továbbtanulással kapcsolatban megemlékeztem arról, miként is lettem végül a KJF hallgatója. Ugyancsak ez a félév volt, amikor egy kisbuszt kapott a KJFF az egész szemeszter idejére.

A FürstenBräu is megünnepelte első születésnapját, mely igazi sikereit a KJFF hallgatói körében a megnyitásakor kint tartózkodó hallgatók körében érte el. A Fotóalbum mellett elindult a KJFF videoalbum is. Továbbá "egyedülálló lehetőséget kínált a KJF". És ismételten nyílt napot tartottunk. Természetesen (?) most is projekthét kapcsolódott az eseményhez.

A félév folyamán bemutatkozott a ZIS-FF, aki turizmus mesterszakot indít ősztől Fürstenfeldben, illetve a ZISREG is. Erre, a közel két évre visszatekintve ezeket a bejegyzéseket tartottam fontosnak kiemelni a sok közül.

Valami véget ér(t): 3. rész

A harmadik szemeszterét kezdte meg Fürstenfeldben a főiskola, mely egyben azt is jelenti, hogy egy éves lett az intézet! A kezdő csapatból már csak relatív kevesen maradtunk, Erika, Bea és én, akik úgy érezték, hogy egy harmadik szemesztert is szeretnének itt. Mi, - ekkor már negyedéves - német nyelv- és irodalomtanár - kommunikáció szakos hallgatók nyáron töltöttük 60 órás iskolai gyakorlatunkat valamely oktatási intézménynél. Ezt a 45 órás iskolai gyakorlat követte, mely beosztása egyeseknek meglepetést okozott. Ezért gyorsan változtattak is rajta. A gyakorlatunkat mi Szentgotthárdon teljesítettük. Először hospitáltunk, szám szerint tizet. Ezt követte életünk első, általunk megtartott órája. Majd a többi. Majd átmentünk a gimnáziumból az általánosba. Lassacskán azt is letudtuk, ki előbb, ki később.

Nem csak a vizsgatanításunknak örülhettünk ebben a félévben. A HVG felméréséből kiderült, hogy a Kodolányi János Főiskola az ország legjobb főiskolája. Amely eredményre azóta is büszkék vagyunk. Joggal. A Művészeti Tanszéknek és az egykapus ügyfélszolgálat bevezetésének ugyancsak ebben a félévben örülhettünk, utóbbival jelentősen megkönnyítve a hallgatói ügyintézést. A Fürstenfeldi Intézet az őszi szemeszter végén vehette használatba megújult honlapját. A jóból sosem lehet elég, mert ugyancsak ez a félév volt még, amikor megtudhattuk, hogy töretlenül népszerűen a Kodolányi képzései. És akkor a Kodolányi All Starsról még nem is szóltam...

Részünkről pedig nem maradt más, mint egy újabb (sikeres) kérvényt beadni, ezáltal egy további félévet Fürstenfeldben maradni. Január hónapban ünnepelte egy éves - nyilvános - fennállásának első évfordulóját a TyBlog.

Valami véget ér(t): 2. rész

A 2006/2007-es tanév II. félévére benyújtott kérvényünk sikerrel járt, így - aki akart - egy további félévet maradhatott Fürstenfeldben. Rajtunk kívül megérkeztek az - akkor - első évfolyamos germanisztikás hallgatók, illetve turizmus szakról is jöttek sokan. Ugyancsak ebben a félévben vette át Tömösváritól a magyar étterem vezetését Mária (és Tibor), akik azonban nem sokkal később, a tavaszi szünet ideje alatt viharos gyorsasággal végleg be is zártak, és eltűntek. Étteremfronton nem csak ez az egy említésre méltó esemény történt. Ebben a szemeszterben, március 7-én nyitotta meg kapuit a felújítás után teljesen megújult FürstenBräu.

A Fürstenfeldi Intézet is egy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett, megtartotta első nyílt napját, melyen - többek között - jelen volt a város részéről Werner Gutzwar polgármester, valamint a kollégiumi programon Franz Majcen tartományi képviselő is. Ehhez kapcsolódott a negyedéves hallgatók projekthete. Szintén ebben a félévben indult útjára (khm... segédletemmel) a KJFF KépTár.

Természetesen (?) ismételten felmerült többek részéről - így részemről is - az igény, hogy hosszabbítsuk meg egy újabb félévvel az ausztriai részképzést. Ezúttal ez kicsit nehezebben ment. Végül mindenki benyújtotta a maga kérvényét, aminek beérkezést követően meg is kezdődött az ügyintézése, mely végül pozitív eredménnyel zárult.

Röviden összefoglalva ez jellemezte a bejegyzés elején megjelölt félévet. Hogy milyen volt a folytatás? A sorozat folytatásából ez is kiderül.

Jubileum - 50

Szinte hihetetlen, de igaz. A mai az 50. post a blogban. Kicsit visszatekintve erre az 50 (vagyis eddig 49) beírásra láthatjuk, hogy számos téma szóba (írásba?) került már. Összegyűjtésre kerültek a Fürstenfeld városhoz kapcsolódó videók, hasznos információk (pl. a nemzetközi diákról). Sorozatként került be a blogba a DVD ajánló. Filmek mellett sorozatot is ajánlottam már (Elnök emberei). Nem mehettünk el szó nélkül a svácji világelső Roger Federer sikerei mellett, hiszen épp tenisztörténelmet ír, amikor sorra dönti meg a korábbi rekordokat. Ezalatt az 50 bejegyzés alatt kiosztották a 2007-es Oscar-szobrokat, illetve még a Hold is megfogyatkozott egyszer. Ugyancsak ezidő alatt indult be a KJFF Képtár, mely immár a hivatalos honlapról is kapott linket, és már 520 darab fényképet tartalmaz.

A folytatás is remélhetőleg hasonlóan tartalmas lesz. Holnap érkezik a már beígért, de eddig még csak várva várt ASUS P535 teszt. Adatokkal, személyes véleménnyel, képekkel.