"Nem támogatva"

Nem várt pofont kapott kérvényünk, ugyanis már az első lépcsőben elbukott a támogatottsága. Majorosi tanárnő, a Német Tanszék tanszékvezetője ugyanis nem lát semmilyen észérvet amellett, hogy még egy félévet kint maradhassunk. Én úgy gondolom, hogy látni azért lát, csak emellé tette ennek financiális oldalát, és a mérleg végül nem a mi oldalunkra billent.

Racionális és logikus érvnek tűnik, hogy a következő félévben mindösszesen két tantárgyhoz, a szakmódszertanhoz és a nyelvészet kötelezően választandóhoz kell a Német Tanszéknek küldenie a tanárt, a többi más tanszékek feladata. Azonban ha jobban megnézzük, ez a többi nem is olyan sokkal több. A közéleti kommunikációs szakirányon ismételten három tárgyban érintett a Kommunikáció Tanszék, melyekre Sós Péter János elmondása szerint szívesen kijönne. Ezen felül már csak egy tantárgy, a Pedagógus mesterség, amiben a Pedagógia Intézet (Neveléstudományi Tanszék) érintett. Előszeretettel kilátogató oktatót itt is könnyedén találunk Torgyik tanárnő személyében.

Anyagilag tekintve szakmódszertanra és a nyelvészetre Majorosi tanárnő ki tudna jönni, és - más tanár elmondása szerint - mindkét tárgyat megtartani nekünk. Torgyik tanárnő ebben a szemeszterben elsők közt jelentkezett, hogy jön ide ki oktatni. Végül nagyvonalúan egy fő hallgató részére kijött, tehát ennél a mi tárgyunk esetében már mindenképp gazdaságosabbra jövünk ki. A maradék három tárgyra pedig az idén már bevett 3x2 napra kijönne Sós tanárúr, és letudva a félév.

Ezek nem előadások - mint például a jelenlegi félévben a kommunikációs szakirányunk tárgyai -, így ezek valójában nem duplán futnának Székesfehérváron és Fürstenfeldben, hanem egy csoport nem Székesfehérváron, hanem Fürstenfeldben tanul. A félév legjelentősebb tevékenységének tekinthető szerintem - a szakdolgozatírás mellett - a tanítási gyakorlat, mely ugyancsak nem extra költségként jelenik meg, hiszen a tanításért otthon is honorálni kell az adott intézet felé.

Mindemellett jegyezném meg, hogy amennyiben kicsit korábban valamilyen bíztató jelet kapunk, hogy célt érhet kérvényünk - mert ezzel határozottan azért nem bíztatott senki -, akkor a Székesfehérváron tanulók közt is meg lehetett volna kérdezni - most is meglehet -, mit szólnának egy fürstenfeldi félévhez. Információim szerint ugyanis többen (pl. Balázs, Orsi, Blanka) szívesen kijöttek volna újra, míg egyesek (Zsófiról tudok) első alkalommal. Ami ugye azt jelenti, hogy többfele oszlik el a kiadás, költséghatékonyabb lenne, mintha csak mi, mostani FF-iek hosszabbítanánk.

Más szakirány esetében gondolom akként megoldható, hogy a közéletis (hisz az PR-nak is jó, mint azt többek hangoztatták már) szakirány tárgyait megtartják, a más szakirányról kijött hallgató pedig a szakirányos tárgyait egyéni tanrendben elvégzi, a többi pedig közös mindenkinek.

Kovács tanárúr végső megoldásként megemlítette, hogy Dr. Sárdi Csilla oktatási főigazgató-helyettesnél, illetve Dr. h. c. Szabó Péter Ph.D rektorúrnál próbálkozhatunk, valamint Melinda javasolta, hogy beszéljünk még a tanárnővel. Ugyancsak Melindától származó információ, hogy utolsóutáni megoldásként egyéni tanrenddel maradhat, aki gondolja.

Felhívták a figyelmemet, hogy gondolkodjak racionálisan, és akkor a végeredmény, hogy nem olyan egyszerű ügy a fürstenfeldi maradásunk. Én azonban két szemeszteres kintlét után csak és kizárólag elfogultan tudok gondolkodni. Ezalatt életem részévé vált Fürstenfeld, és sajnálnám, ha véget érne. Mondom ezt akkor is, amikor jól tudom, hogy minden (jó) véget ér egyszer. Talán ez az egyszer a most lenne?