Az elmúlt közel két év azonban nem csak blogbejegyzésekről szólt, hanem annál sokkalta többről. Az idő múlásával egyre jobban megismertük, megismertem Fürstenfeldet, illetve a régiót. Megkedveltem és törzsvendég lettem a FürstenBräuban, mely azóta a kedvenc éttermem lett. De ugyancsak rendszeresen jártam a Cantonba, a Gasthof Kasermandlba ebédelni, illetve a David Pizzeriáról se feledkezzünk meg. Lett Billa, Libro, Merkur és Obi kártyám, illetve a Südoststeirische Sparkasse-nél számlát is nyitottam. Egyre jobban megkedveltem a várost, Fürstenfeldet, és egyre inkább tartottam attól a naptól, amikor mindennek vége szakad.
Mert azt már akkor tudtam, amikor az újabb és újabb kérvényeket nyújtottuk be, hogy semmi sem tart örökké. Ha nem egy kérvényünk elutasítása miatt ér véget a fürstenfeldi történet, akkor majd véget ér amiatt, mert elvégzem a tanulmányaimat. Ez pedig - többnyire - már bekövetkezett. Na jó, az irodalom szigorlat még mindig nincs meg, és még egy szakdolgozatot kell írnom ugyancsak németből, de pusztán emiatt már nem éri meg Fürstenfeldben maradni.
Próbáltam ugyan munkát keresni (avagy inkább találni), de sajnos Fürstenfeld és környéke nem hemzseg a munkalehetőségektől. Több embernek is megemlítettem, hogy ha tudnak valamit, akkor feltétlen gondoljanak rám, de azt hiszem ez legkevésbé az az út, amely a sikerhez vezet.
Így hát fájó szívvel, de búcsút kellett intenem Fürstenfeldnek. Egy hétre ugyan még vissza tudnék menni, mert nincs épp dolgom, és ki is van fizetve, de a jövő héten kérték, hogy ne tegyem, ha lehet, mert teltház lesz, és szükségük lenne a szobámra is. Egy utolsóutáni lehetőség talán, ha egy olyan alkalomra, amikor nincs telt ház, akkorra becserélhető lenne - az egyébként kifizetett - hét. Ezt azonban még Melindával és Kovács tanárúrral is egyeztetnem kell, hogy nekik mi a véleményük erről. Azt hiszem még a héten megkeresem őket ezzel kapcsolatban, bízva a legjobbakban.
Mert azt már akkor tudtam, amikor az újabb és újabb kérvényeket nyújtottuk be, hogy semmi sem tart örökké. Ha nem egy kérvényünk elutasítása miatt ér véget a fürstenfeldi történet, akkor majd véget ér amiatt, mert elvégzem a tanulmányaimat. Ez pedig - többnyire - már bekövetkezett. Na jó, az irodalom szigorlat még mindig nincs meg, és még egy szakdolgozatot kell írnom ugyancsak németből, de pusztán emiatt már nem éri meg Fürstenfeldben maradni.
Próbáltam ugyan munkát keresni (avagy inkább találni), de sajnos Fürstenfeld és környéke nem hemzseg a munkalehetőségektől. Több embernek is megemlítettem, hogy ha tudnak valamit, akkor feltétlen gondoljanak rám, de azt hiszem ez legkevésbé az az út, amely a sikerhez vezet.
Így hát fájó szívvel, de búcsút kellett intenem Fürstenfeldnek. Egy hétre ugyan még vissza tudnék menni, mert nincs épp dolgom, és ki is van fizetve, de a jövő héten kérték, hogy ne tegyem, ha lehet, mert teltház lesz, és szükségük lenne a szobámra is. Egy utolsóutáni lehetőség talán, ha egy olyan alkalomra, amikor nincs telt ház, akkorra becserélhető lenne - az egyébként kifizetett - hét. Ezt azonban még Melindával és Kovács tanárúrral is egyeztetnem kell, hogy nekik mi a véleményük erről. Azt hiszem még a héten megkeresem őket ezzel kapcsolatban, bízva a legjobbakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése