Kiköltözés

Elérkezett ez a nap is. Kiköltözöm abból a 6-os szobából, mely az elmúlt 10 hónapban (igen nagy) részben az otthonom volt. Furcsa érzés összepakolni a dolgaimat, és látni, ahogy fokozatosan ismételten olyan üressé válik, mint az elején, amikor beköltöztem. Illetve olyan üres számomra soha nem lesz, hiszen itt vannak azok az emlékek, amelyek az elmúlt 2 szemeszterhez köthetők. Ezek számomra mindig meg fogják tölteni a "Zimmer 6"-ot.

Egy felhívást szeretnék közzétenni, mely elsősorban azoknak a német szakos Kodolányisoknak szól, akiket tanított Bertalanné tanárnő:

Kedves Hallgatóink!
Szeretettel meghívjuk Önöket évzáró hallgatói fórumunkra, melyet 2007. június 28-án 15:00-kor tartunk Székesfehérváron az YBL 6-os teremben.
Kérjük, hozzanak magukkal süteményt, üdítőt, mint a múltkori piknik alkalmával. Ugyanekkor búcsúztatjuk Bertalanné Stöckigt Veronika tanárnőt, aki februárban nyugdíjba vonult.
Részvételére számítva üdvözlettel: Majorosi Anna tanszékvezető

Jómagam igyekszem részt venni a rendezvényen, bár némi segítséget szeretnék kérni ezügyben a kedves és segítőkész otthoniaktól: Rég jártam már az Ybl épületben, a 6-os terem a földszinten keresendő, jól emlékszem?

Graz újra és újra

A tegnap este végül szekszárdi bor nélkül, ugyanakkor kellemes hangulatban telt. Szüleimmel egy újabb éttermet, a Gasthof Fröhlich-et próbáltuk ki. Mikor leültünk, épp Kovács tanárúr sétált arra, aki csatlakozott is hozzánk.

A mai nap Grác volt az uticél. (Pont mint pénteken, csak akkor baráti, most családi programként) A menetrend talán már kívülről ismert. Kunsthaus, Mur-sziget, Schlossberg (szüleimnek lépcsőn, nekem lifttel fel, mindenkinek Bergbahn le), majd Hauptplatz, séta a szoborig, vissza. Végül irány a Shopping City Seiersberg, ahol egy gyors ebéd, majd némi shoppingolás következett. Ezt követően már mindenki lefáradt annyira, hogy következő uticél Fürstenfeld, a kollégium legyen. Összességében egy kellemes napon vagyunk túl, melyet - ha az idő is úgy akarja - a FürstenBräu-ban zárunk.

Holnap pedig indulás haza. Ha péntekig sikerül öt embert találni, aki kijönne FF-be és a koliban lakna, akkor közel két hónapra, amennyiben nem, akkor bizonytalan időre. Ha jól alakulnak a dolgok, akkor esetemben talán nem is kell annyira elszakadnom majd Fürstenfeldtől, de ez még a jövő zenéje, és kár lenne erről egyelőre még bármit is írni.

Minden nem sikerülhet

A mai nap megtört a fürstenfeldi sikersztori. Miután német drámából nem sikerült összehoznom legalább egy kettest, így ez a tárgy és vele együtt az irodalom szigorlat a következő félévben vár a sikeres teljesítésre. Azért teljesen nem sikertelen az idei irodalompótlásom, ugyanis a pénteken írt próza vizsgámra megkaptam az elégségest. Valójában nem volt olyan vészes, amiből vizsgáztam ma, ez inkább azt bizonyítja, hogy milyen távol áll tőlem az irodalom. Azért ha ezt tudom, akkor inkább érzem jól magam ebben az utóbbi pár napban, mint a vizsgá(k)ra tanulok.

Lezárult tehát számomra a 2006/2007-es tanév II. félévének vizsgaidőszaka. Sajnos valamivel alulteljesítettem azt a célt, amit a félév elején kitűztem magam elé, mindamellett nem érzem azt, hogy szégyenkeznem kellene a félév teljesítménye miatt. Ugyan vannak elmaradt tantárgyak, szigorlatok, de még kezelhető mennyiséget alkotnak, így egyelőre aggodalomra semmi ok. Állnak nálam sokkalta rosszabbul is emberek, és vannak olyanok is, akik feladták, és inkább leadták a szakjukat. Nos, én nem fogok így tenni. Próbálkozni fogok, hogy az - elsősorban németes - elmaradt tárgyaimat bepótoljam.

Estére pedig nem poénként mondtam, amennyiben van rá érdeklődő, akkor el kellene fogyasztani azt az 1 üveg szekszárdi bort, ami itt van nálam, hogy ne kelljen hazavinnem. Bár akkor legalább lesz egy értéknövelt borosüvegem, mely már világot is látott. Igaz, nem többet, mint én. Ezügyben Feder-bear és a PDA viszi a pálmát.

Sztárvendégek

A tegnapi nap igazi sztárvendégei voltak a Kodolányi János Főiskola Fürstenfeldi Oktatási Központjának. Mondhatnám, hogy a blog 150. bejegyzését jöttek ünnepelni - a mostani ugyanis a 150. bejegyzés már -, de az akkor nem lenne igaz. Valójában "Dzsidzsi"-hez jöttek látogatóba. A két vendégünk mindegyike ismert médiaszemélyiség. Nyul Zsuzsát a Viva (korábban Z+) zenetévénél ismerhettük meg, ahonnan átigazolt a TV2 Dalnokok Ligája című műsorába. Következett a Radio Café és a Humánfront, a Magyar Televízió és a TV Sziget, majd ismételten TV2 és a Laktérítő. Jelenleg a Vital TV-n találkozhatunk vele.

Másik vendégünk anno a Kodolányi János Főiskolán végzett angol-kommunikáció szakon. Tanult a Budapesti Gazdasági Főiskolán (külkereskedelmi és nemzetközi kommunikáció szak), jelenleg a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója (marketing szak, részidős egyetemi képzés). Szakmai gyakorlatát a Duna Televíziónál és a Kossuth Rádiónál töltötte, dolgozott az Mmd Public Relations Hungary-nál, a Fővárosi Vízművek Rt.-nél, a Blikknél és a Duna Televíziónál. Jelenleg a Vital TV és az Echo TV munkatársa. A két műsorvezető közel egy éve egy párt alkotnak.

Az esti program végül grillezés lett, melyhez ők is csatlakoztak. Illetve lényegében mindenki részt vett, aki még jelen volt a kollégiumban. Ez egyre kevesebb embert jelent, hiszen a szombati nap folyamán is többen hazaindultak, és a mai és további napokon is folyamatosan költözik haza a társaság. Mindez annak a jele, hogy letelt a félév, letelt egy korszak, hiszen többen talán örökre maguk mögött hagyták Fürstenfeldet, azt a várost, mely öt hónapig az otthonuk volt. Szerencsére a tegnap este nem ilyen letört hangulatban zajlott, hanem jól éreztük magunkat, kellemesen elgrillezgettünk, beszélgettünk. Hangulatos volt, és utólag annyira már nem bánom, hogy Buschenschank helyett ez lett. Így például immár tudom mi az a csevapcsicsa, sőt meg is kóstolhattam. Tulajdonképpen nem is volt rossz. Egyedül azt sajnálom mégiscsak ebben az egészben, hogy így utoljára nem tudtam elmenni egy Buschenschankba, ami azért mégiscsak jó lett volna, de ez már késő bánat. Az IFO-sok (legalábbis többnyire) voltak ugyan a héten már egyben, de akkor erősen korlátozott volt a létszám, amennyien befértek (az autókba), így abból kimaradtam.

Valahogy így tellett a tegnap este, ezt követően pedig kinek hogy. Ma - mint már írtam - elérkeztünk egy újabb jelentős naphoz (kicsit összegyűltek itt egymás után a jelentős napok), hiszen a blog 150. hozzászólása olvasható. Ezt megünneplendő ismételten hoztam némi újdonságot, amit azonban - ezúttal is - valamivel előbb publikáltam már, minthogy a jeles nap elérkezett volna. Ez nem más, mint a fürstenfeldi webkamera képe, mely a jobboldali hasábban az archívum alatt és a KJFF videók felett található meg. Legalábbis jelen pillanatban, később akár még költözhet, de a jobboldali sáv az biztos.

Mindezt akár valóban ünnepelhetném is, hogy a blog a félév alatt eljutott a 150. bejegyzéshez, fix olvasótábort szerzett, de sajnos nincs idő rá. Ugyanis a hétfői irodalom szigorlatra kell készülnöm. Igen, egyesek még ilyenkor is vizsgáznak. Hogy mennyire eredményesen, az majd hétfőn kiderül. Valahol olvastam anno, hogy egy vizsgához nem úgy kell hozzáállni, hogy mit nem szeretnénk húzni, hanem mit igen. Az első ugyanis negatív energiákat sugároz, az nem jó. A "mit szeretnék húzni" azonban pozitív energiákat sugároz, és ezzel állítólag a siker is könnyebben elérhető. Hétfőn letesztelem, sőt talán már most elkezdem sugározni a pozitív energiákat a 4. és 7. tételek felé. Nem vagyok maximalista, ha a sugárzott pozitív energiák elegek lesznek a kettes szintig, és meglesz minden irodalmas tárgyam, az irodalom szigorlatom, akkor azzal elégedett leszek. Egy megfelelő zárása lenne az idei vizsgaidőszakomnak, hiszen ez az utolsó vizsgám a félévben. Ennek örömére hétfő este akár el is lehetne fogyasztani a megmaradt szekszárdi vörösbor készletet, mely egész pontosan egy üveget jelent. Hogy valójában mekkora lesz az az öröm, az pedig hétfőn kiderül.

Hétfőhöz kapcsolódik, hogy érkeznek ki a szüleim is, hiszen lassan haza kell költözni. Kedden megnézzük velük Grácot, amit már régóta szeretnének megnézni, hiszen eddig amikor arra jártunk, akkor csak elszáguldottunk mellette az autópályán. A szerdai nap folyamán pedig tényleg elérkezik a búcsú ideje. A délelőtt folyamán összepakolunk, majd útrakelünk, magunk mögött hagyva Fürstenfeld városát. Amennyiben elfogadják a kérvényünket, akkor közel két hónapra, amennyiben nem, akkor bizonytalan időre.

Mivel nemsokára itt a kiköltözés ideje, így felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a bloggal, miként alakulnak majd a frissítések. Hónap végéig még mindenképp olvasható napi frissítésben a blog, azt követően azonban - több okból is - nyári szünetet tartunk, azaz kicsit lelassul a frissítés, de várható a nyár folyamán is frissítés. Mindösszesen a napi rendszeresség szűnik meg, de amennyiben következő félévben is Fürstenfeldben tanulhatok, akkor várható, hogy a blog ismételten sűrűbben frissül.

Látogatók

A voldai különítmény pénteken ellátogatott Fürstenfeldbe. Egész pontosan csoporttársunkról, Zsófiról van szó, aki a félévet az Erasmus program keretében a norvégiai Voldában töltötte. Most pedig Fürstenfeld várna rá, bár ő még nem döntött véglegesen ezügyben. Pozitívum azonban, hogy a barátjának, akivel együtt látogatott ki, megtetszett a hely, és támogatja Zsófit abban, hogy ha akar, akkor jöjjön nyugodtan. Fürstenfeldbe érkezésüket egyébként jól időzítették, mert pont addigra futottak be, mire befejeztem a Tóth tanárúr által kiküldött próza kérdésekre adandó válaszok kidolgozását. Most már csak abban kell reménykednem, hogy sok okosat írtam, de legalább annyit, hogy az elégséges szintet elérje a dolgozatom.

Az utazásban megéheztek a kedves vendégeink, és mi magunk sem vetettük meg az evés gondolatát, így a közeli pizzeriába betértünk, ahol lassan már törzsvásárlói kártyát kérhetnék. Nem tudom írtam-e a blogban - ha minden igaz még nem -, hogy utolsó alkalommal, mikor rendeltem pizzát a David-ból, akkor aki kihozta (piros pólós) adott némi kedvezményt. Csalódás volt, hogy ezúttal sem a "Tschüss-Papa" dolgozott, hanem kedves váltótársa, aki feltehetően nem a fenomenális felszolgálói tevékenysége miatt tagja a David-Team-nek. Tehát ebédre két nagyméretű pizzán feleztünk, ami pont kijött, hiszen négyen voltunk. Ezt követően útra keltünk, cél Európa volt kulturális fővárosa, a tartomány központja, Graz.

A program mondhatnám, hogy a szokásos. Schlossberg, amit Zsófiék megmásztak, én inkább a felvonót választottam. Lefele - immár közösen - a Schlossbergban segítségével jöttünk. Természetesen a Mur-sziget sem maradt ki, valamint a hegyről a Kunsthaus megnézése. Ezt követően némi séta a városban. Ha a négy fős csoportban két lány van, elengedhetetlen programmá válik a női ruházati boltok sorbajárása. Miután az egyik helyen Zsani már rohant a következőbe, Zsófi még időzött az előzőben, így én feladtam. Az egymásba érő kávézók egyikénél helyet foglaltam, ahol a szemtelenül haszonleső árképzés következtében ittam 0,25l ásványvizet €1,90-ért. Majd próbálkoztam a közeli fagyisnál, amit nem kellett volna. A citromjuk egy keserű valami volt csak, az eper ennél is rosszabb, jeges és talán a színezőanyag íze megvolt. Annak a fele végül már a kukában landolt.

Mindent összevetve kellemes nap volt, bár jobban örültem volna, ha Zsófi valamivel kevesebbszer téved el, főleg miután a PDA-m segítségével GPS-navigáció segítette (volna). Sebaj, a program belejött az újratervezésbe. A gyorshajtásos bírságok elkerülésében is segített a navigációs program, ugyanis a fixen telepített sebességmérő pontok osztrák adatbázisát letöltöttem, és bizony volt, hogy útközben jelzett. És valóban, voltak az adott helyeken dobozok, melyekben akár sebességmérésre alkalmas berendezések is lehetnek. Miután szerencsésen visszaérkeztünk Fürstenfeldbe, kicsit maradtak pihenni, majd sajnos tovább kellett indulniuk. Mentek vissza Magyarországra, Budapestre. Örültünk a látogatásnak, sajnos rövidre, de úgy gondolom mindenképp tartalmasra sikerült.

Szerencsére a péntek estére tervezett Buschenschank el lett napolva szombatra. Szeretnék ugyanis utoljára még a félévben elmenni egybe, de Graz után nem sok kedvem lett volna. Most ugyan hallottam olyant, hogy egyesek inkább Grill-partyt szerveznének, de remélem Gulyás tanárúr (khm... Gábor) vendégei valóban inkább Buschenschank pártiak, és akkor oda esetleg lehet ebben az esetben csatlakozni. Az általunk már jól ismertek közül nyitva van a Papst és a Windisch.

Tíz év telik az életből e-mailek olvasásával

A felmérések szerint az európai cégvezetők naponta legalább két órát töltenek elektronikus postaládájuk menedzselésével, holott az elolvasott és megírt levelek 32 százaléka minden fontosságot nélkülöz.

A Henley Management College által elvégzett kutatásokban 180 vezető beosztásban dolgozó vett részt, és egyértelműen kiderült az általuk kitöltött kérdőívekből, hogy munkaidejük egyharmadát szabályosan elvesztegetik. Összesen tíz évet életükből azzal töltenek, hogy e-mailjeiket olvasgatják, és ennek harmada tökéletesen hiábavaló.

Az utóbbi időben egyre nő a levélforgalom, minden üzenet négy-hat újabbat generál. Ráadásul úgy érzik, hogy a személyes kommunikáció helyett alkalmazott levelezés lassítja a döntéshozatalt. Azzal egyetértenek, hogy a hatékony e-mailhasználat javíthatja az információcserét, és korlátlansága miatt nagyobb rugalmasságot, és infrastrukturális költségcsökkentést adhat.

De a bután művelt levelezés személytelenné teszi a környezetet, csökkenti az emberek aktivitását és hajlamosítja a feleket pozíciójuk végsőkig való őrizgetésére. Ezzel szemben a személyes, vagy telefonos tárgyalások azonnal lehetővé teszik a félreértések tisztázását, és a döntések megváltoztatását, alakítását.

(Forrás: Hírszerző)

Pertu

Tegnapi nap nagyon bátor voltam. Egyedül bemerészkedtem a kínai étterembe. Na jó, a valósághoz hozzá tartozik, hogy előtte tettem egy kört, míg átgondoltam, valóban ezt szeretném-e. A hölgy, aki ott van észrevette kezdeti bizonytalanságomat, és átvette az irányítást a leves kimerésénél. Mert is végül annyit, hogy azt hittem meg is púpozza a tálat. Ezt követően egy büféasztal-közeli helyre leültetett. A későbbiek folyamán elsősorban a hétfőn kipróbált, finomnak ítélt dolgokból válogattam, kerülve a különleges ízeket, szószokat. Azok nem a belépő szint étkei, ahol én még tartok. Az majd egy következő állomása lesz - talán - a folyamatnak.

Estére gulyásfőzés lett betervezve, mely lassan, de biztosan el is készült olyan hét-fél nyolc magasságában. Ugyan megváratott kicsit minket, de érdemes volt. Legalábbis a többiek véleménye alapján erre a következtetésre jutottam. Én ugyanis nem különösebben rajongok a gulyásért, így csak némi kóstolót ettem belőle, mert annyit azért illik. Az élen járók akár három tányérral is elfogyasztottak belőle. Némi cserekereskedelmet folytatva jutottunk fához. A fáért gulyást adtunk a közeli Papst-nak. És palacsintát. Mert nálunk az is volt. Háromféle ízben is, köztük olyan svájci kakaóval, mely francia felmenőkkel büszkélkedhet.

Továbbá volt egy igazi feladványt is kaptunk az estére egy BeerTender-es hordó formájában. A feladat egyszerű volt. Adott egy ilyen söröshordó, ellenben nem adott a BeerTender. Mégis szeretnénk, ha a sör nem a hordóban, hanem a poharunkban lenne. Miként valósítható ez meg? Mivel a gyártótól nem kaptunk instrukciókat erre vonatkozóan, így a hordó szűk tulajdonosi körére és néhány vállalkozó szelleműre hárult a feladat, hogy megoldja a rejtélyt. A helyes megfejtést egyébként így utólag elárulnám a tisztelt egybegyűlteknek, mely válasz a gyártó hivatalos honlapján olvasható a Gyakran Feltett Kérdések - A sörökről részében olvasható:

6. Lehet a hordót használni a BeerTender® készülék nélkül?
Nem. A BeerTender® egy egyedülálló technológia a Heineken és a Gösser 4 literes hordók kizárólag a BeerTender® készülékben csapolhatók.

Tegyük hozzá, hogy mi tegnap este ezt a sort még nem olvastuk - bár azért sejtettük -, így végül találtunk megoldást a problémára. Ennél fontosabb esemény is történt a tegnapi este folyamán. Megtört ugyanis a jég.

Eddig már két tanárral tegeződhettünk, németesek nagy bánatára azonban egyik sem a tanszékünk, tanáraink közül került ki. Tegnap este azonban megtörtént az, amit már rég vártunk. Megittuk a pertut Gulyás tanárúrral, így ő az első tanár, akit tegezhetünk a német tanszékről. Az este csúcspontja azonban az volt, amikor az osztrák rendőrség helyi állományával megismerkedhettünk egy kicsit talán hiperaktív szomszéd jóvoltából. Úgy gondolom ezúttal tényleg igyekeztünk ügyelni arra, hogy ne hangoskodjunk, ha mégis átszűrődött valami, annak oka egyértelműen, hogy a kedves szomszédnak egy kollégium mellé tetszett költözni. Amennyiben ezt kevésbé tudja tolerálni, esetleg meg kellene fontolni a költözést. Mindamellett a törvények is természetesen törvények, melyek betartása mindenkire nézve kötelező.

A mai program ugyancsak egy kiadós evéssel folytatódott, ugyanis a FürstenBräu már korábban említett napi menüjét támadtuk le. Gábor (volt Gulyás tanárúr), Paulusz Feri és én. A kiadós ebéd után Feri távozik közülünk, de aggodalomra semmi ok. Csak párat kell aludni, és jövő hét hétfőn ismételten körünkben üdvözölhetjük a főiskola tiszteletbeli könyvtárosát. Addig pedig kitartás.

Százszor károsabb a vízipipa?

Az Észak-Afrikában, Közel-Keleten, Közép- és Dél-Ázsiában évszázadok óta használt vízipipa nagyon népszerű vált az Egyesült Államok, Európa és Brazília területén, különösen az egyetemisták és a fiatalabb felnőttek körében. A WHO szerint a trend azon a „hiedelmen” alapszik, hogy a vízipipa biztonságos. Ez azonban csak egy kereskedelmi fogás.

„Az ősi tanokkal és a közhiedelmekkel ellentétben a vízből kiemelkedő füst számos olyan mérget tartalmaz, ami ismereteink szerint tüdőrákot, szívbetegséget vagy más betegséget okozhat.” – áll az Egyesült Nemzetek hétoldalas jelentésében.

A WHO tanácsadó testületének felhívása szerint a vízipipázás által fogyasztott dohány – amit gyakran melasszal és gyümölcsaromával kevernek – által sokkal több füstnek teszi ki magát az ember és ráadásul több időn keresztül, mint a hagyományos dohányzás alkalmával. Előzetes kutatások azt mutatják, hogy a vízipipázás ugyanazon veszélyeknek teszi ki az élvezőjét, mint a cigaretta, és egyes esetekben egyedien befolyásolja betegségek kialakulásának esélyeit.

Egy ember egy vízipipázás alkalmával százszor annyi füstöt lélegezhet be, mint egyetlen cigaretta elfogyasztásakor. A nikotin miatt a vízipipa pedig úgyszintén függőséget okoz. „A vízipipa semelyik tartozéka nem csökkenti a dohányzó méreganyag-bevitelét és a dohányzáshoz kapcsolódó betegség kialakulásának vagy betegségben való elhalálozásának esélyét.” – jelentette ki a WHO.

Ugyan további kutatásra is szükség van, annyit ki lehet jelenteni, hogy a vízipipa általi passzív dohányzás is ugyanazon veszélyeknek teszi ki az embert, mint a cigaretta. A WHO felhívta a figyelmet arra, hogy a vízipipa füstje ugyanúgy veszélyezteti a magzat egészségét, mint bármely más dohányfüst.

(Forrás: Vital.hu)

Utol ért a szerencse

A Billa Vorteils-Club tagjaként regisztráltam a vállalat online felületén, ahol az éppen futó nyereményjátékokon igyekeztem részt venni. Ma kiderült, hogy nem hiába való igyekezet volt mindez, ugyanis a Billa nyereményjátékán a 21-22. héten jómagam is a kisorsolt nyertesek között szerepeltem, így kaptam az üzletlánctól egy €20,00-s vásárlási kupont, amit levásárolhatok. Mellesleg jegyzem meg, hogy én vagyok az első és egyetlen fürstenfeldi nyertes ebben a nyereményjátékban.

A tegnap említettekkel részben ellentétben, részben annak megfelelően ugyan nem szakad (még) az eső, de nem is az a tipikus strandidő van, így erősen úgy néz ki, hogy ez a programpont az időjárás szeszélyének áldozata lett. Új programponttal is bővítettük azonban a heti kínálatot, csütörtöki menüjük ugyanis egész egyszerűen kihagyhatatlan a FürstenBräu-nak. Aki nem hiszi, annak íme, itt az ajánlat:

Rindsuppe mit Fadennudeln
Steirisches Wurzelfleisch mit Salzerdäpfeln
Pute natur mit Reis
Kaiserschmarrn mit Zwetschkenröster

Új ízek

Ma igazán vállalkozó szellemű voltam, és azt kell mondanom, hogy végül nem bántam meg. Eredetileg a - mondhatni - szokásos helyemre igyekeztem ebédelni, amikor Melinda invitált, tartsak vele, próbáljak ki új ízeket. Így végül a Grazerplatz-on található Canton kínai étterembe tértünk be, ahol €5,80-ért büférendszerben lehet ebédelni. Miután ez az első (éttermiként mindenképp) találkozásom e konyha specialitásaival, így a minél több mindenből egy kicsit módszert követtem.

Meg kell állapítanom, hogy vannak az "elsőre befogadható" ízek, vannak a "jó, de most még nem" és az "ezt ugyan meg nem eszem" kategóriák. Még egy próbára előbb-utóbb úgy érzem mindenképp be kell térnem a Canton-ba. Tudom, van a már említett Lui család is, de ez közelebb van a kollégiumhoz. Érdekesség egyébként - számomra legalábbis az -, hogy az ásványvizet citrommal szolgálták fel. Ugyan sok éttermet nem mondhatom, hogy kipróbáltam a városban, de ezzel a megoldással még nem találkoztam.

Miközben én épp új ízvilággal barátkoztam, addig a csoport egy másik része a hegyeket választotta. Remélem mindenki jól érezte magát, készült sok szép fotó, amit hamarosan megnézhetnek a KJFF Képtárban azok is, akik kihagyták ezt a kalandot. Az időjárás szerencsére kegyes volt a kirándulókhoz, hiszen - a korábbi rémhírekkel ellentétben - verőfényes napsütés volt. Holnapi program - tudtommal - fürdőzés, melyre eddig ugyancsak rossz időt ígértek, a legfrissebb adatok azonban nem vár esőt. Bár fürdésnél talán mindegy, hiszen mindenképp vizes lesz az ember.