Szép nap

Pénteken mire megérkeztünk Ausztriába, már épp kezdett elállni az eső. A mai nap pedig még annál is jobb lett. Egyrészt kellemes meleg volt, másfelől kisütött a nap, így lehetett egy nagyobb sétát is beleiktatni a napi programba. Délben ismételten a Kasamandl-t vettük célba, vacsira pedig pizzázást iktattunk ezúttal be. Igen, a szüleim is azt ettek, igaz csak egyet megfelezve. És igen, a David-ban még mindig nagyobb a pizza, mint a tányér. Viszont itt legalább állandó a személyzet, Elena még mindig ott dolgozik. Mikor jöttünk haza, akkor már látszott, hogy gyülekeznek az esőfelhők, nemrég pedig valóban elkezdett esni (szakadni?) az eső. Sebaj, legalább napközben kellemes idő volt.

Teltház volt pénteken

Egyeseknek feltűnhetett, hogy az utóbbi időben kicsit sokat foglalkoztam az Odaát című sorozattal. Ennek elsősorban az az oka - azon felül, hogy valóban kedvelem -, hogy a gyakorlat, illetve a szakdolgozat miatt az elmúlt időszakot itthon töltöttem, aminek az eseményei nem voltak olyan mérvűek, hogy érdemes legyen itt publikálni őket. Mindamellett ez azt is jelenti, hogy a fürstenfeldi információk nem igazán jutnak el jelen pillanatban hozzám, így erről elég nehéz lenne bármit is írnom. Pedig szívesen megtenném.

Illetve annyit sikerült megtudnom, hogy a FürstenBräu születésnapi akciója mindenki érdeklődését felkeltette, így hatalmas tömeg volt, a kollégiumból is mindenki jelen volt. Bezzeg amikor én mondom, hogy menjünk el, akkor senki sem tart velem.

Hamarosan ismételten láthatom a Fürstenfeld táblát. (És nem csak fényképről) Kicsit ideje kiszakadni innen, és - már amennyire a szakdolgozat, és az egyéb házidolgozatok, miegyebek engedik - kikapcsolódni kicsit. Enni egy pizzát a David-ban, inni egy Großes Dunkles-t a FürstenBräu-ban, ebédelni a Kasamandl-ban, avagy épp a Canton-ban.

Mindemellett arról se feledkezzünk meg, hogy minden hónap utolsó szombatján Magyar Party. És ez - ha szépen lassan is, de - közeleg. Remélem ezúttal nagyobb lesz az érdeklődés, mint a februári alkalom esetén.

Látogatók

A voldai különítmény pénteken ellátogatott Fürstenfeldbe. Egész pontosan csoporttársunkról, Zsófiról van szó, aki a félévet az Erasmus program keretében a norvégiai Voldában töltötte. Most pedig Fürstenfeld várna rá, bár ő még nem döntött véglegesen ezügyben. Pozitívum azonban, hogy a barátjának, akivel együtt látogatott ki, megtetszett a hely, és támogatja Zsófit abban, hogy ha akar, akkor jöjjön nyugodtan. Fürstenfeldbe érkezésüket egyébként jól időzítették, mert pont addigra futottak be, mire befejeztem a Tóth tanárúr által kiküldött próza kérdésekre adandó válaszok kidolgozását. Most már csak abban kell reménykednem, hogy sok okosat írtam, de legalább annyit, hogy az elégséges szintet elérje a dolgozatom.

Az utazásban megéheztek a kedves vendégeink, és mi magunk sem vetettük meg az evés gondolatát, így a közeli pizzeriába betértünk, ahol lassan már törzsvásárlói kártyát kérhetnék. Nem tudom írtam-e a blogban - ha minden igaz még nem -, hogy utolsó alkalommal, mikor rendeltem pizzát a David-ból, akkor aki kihozta (piros pólós) adott némi kedvezményt. Csalódás volt, hogy ezúttal sem a "Tschüss-Papa" dolgozott, hanem kedves váltótársa, aki feltehetően nem a fenomenális felszolgálói tevékenysége miatt tagja a David-Team-nek. Tehát ebédre két nagyméretű pizzán feleztünk, ami pont kijött, hiszen négyen voltunk. Ezt követően útra keltünk, cél Európa volt kulturális fővárosa, a tartomány központja, Graz.

A program mondhatnám, hogy a szokásos. Schlossberg, amit Zsófiék megmásztak, én inkább a felvonót választottam. Lefele - immár közösen - a Schlossbergban segítségével jöttünk. Természetesen a Mur-sziget sem maradt ki, valamint a hegyről a Kunsthaus megnézése. Ezt követően némi séta a városban. Ha a négy fős csoportban két lány van, elengedhetetlen programmá válik a női ruházati boltok sorbajárása. Miután az egyik helyen Zsani már rohant a következőbe, Zsófi még időzött az előzőben, így én feladtam. Az egymásba érő kávézók egyikénél helyet foglaltam, ahol a szemtelenül haszonleső árképzés következtében ittam 0,25l ásványvizet €1,90-ért. Majd próbálkoztam a közeli fagyisnál, amit nem kellett volna. A citromjuk egy keserű valami volt csak, az eper ennél is rosszabb, jeges és talán a színezőanyag íze megvolt. Annak a fele végül már a kukában landolt.

Mindent összevetve kellemes nap volt, bár jobban örültem volna, ha Zsófi valamivel kevesebbszer téved el, főleg miután a PDA-m segítségével GPS-navigáció segítette (volna). Sebaj, a program belejött az újratervezésbe. A gyorshajtásos bírságok elkerülésében is segített a navigációs program, ugyanis a fixen telepített sebességmérő pontok osztrák adatbázisát letöltöttem, és bizony volt, hogy útközben jelzett. És valóban, voltak az adott helyeken dobozok, melyekben akár sebességmérésre alkalmas berendezések is lehetnek. Miután szerencsésen visszaérkeztünk Fürstenfeldbe, kicsit maradtak pihenni, majd sajnos tovább kellett indulniuk. Mentek vissza Magyarországra, Budapestre. Örültünk a látogatásnak, sajnos rövidre, de úgy gondolom mindenképp tartalmasra sikerült.

Szerencsére a péntek estére tervezett Buschenschank el lett napolva szombatra. Szeretnék ugyanis utoljára még a félévben elmenni egybe, de Graz után nem sok kedvem lett volna. Most ugyan hallottam olyant, hogy egyesek inkább Grill-partyt szerveznének, de remélem Gulyás tanárúr (khm... Gábor) vendégei valóban inkább Buschenschank pártiak, és akkor oda esetleg lehet ebben az esetben csatlakozni. Az általunk már jól ismertek közül nyitva van a Papst és a Windisch.

Vendégek

A mai nap folyamán megérkeztek a negyedéves hallgatók Fürstenfeldbe. Projekthétre érkeztek, ennek megfelelően hétvégéig beköltöztek kollégiumunkba. Tele is lettünk, apróbb átszervezést igényelt, hogy végül mindenki megfelelő szobában aludhasson. Természetesen örültünk a vendégeknek, nagy részükre régi ismerősként tekinthetünk. Egyesek velünk együtt töltötték kint az előző félévet, míg mások rendszeresen jöttek különböző programok révén látogatóba.

Dettiéket gyorsan üdvözöltem, amint megérkeztek. Mindennek örömére tettünk az este folyamán egy apróbb sétát, mely végén páran beültünk a David-ba. Nagy fogyasztásunk nem volt, hiszen Dettivel közösen ettem meg egy nagy pizzát. Ezidő alatt megismerkedtünk a "David-csapat" legújabb és úgy gondolom legifjabb tagjával.

Az este folyamán még beüzemeltük Detti notebookját, ami legnagyobb ámulatára probléma nélkül rácsatlakozik a vezeték nélküli hálózaton keresztül a világhálóra. Ennek örömére beadandóját nem kell a gépteremben írnia, helyette megteheti saját laptopja kijelzője előtt ülve.

Újra Fürstenfeldben

Negyed hat után nem sokkal megérkeztünk Fürstenfeldbe. Az út eseménytelen volt, szerencsére nem volt baleset, útlezárás, hasonlók. A kollégiumban (a pályán) épp testnevelésóra folyt, melynek Gulyás tanárúr is aktív részese volt. Eszerint ő már jóval előbb visszaérkezhetett, hiszen ő sem volt kint előtte.

Holnapig kint maradnak a szüleim, délelőtt indulnak csak vissza. Vacsi után tettünk kis egészségügyi sétát. Hazafelé jövet, nézve, hogy mennyien vannak a David Pizzeria-ban, ismerős arcokra leszünk figyelmesek: a kollégiumból páran és Gulyás tanárúr ül a bejárat melletti asztalnál.

Hazaérve kipróbáltam újra, előfordulhat-e, hogy nem jó a lenti ajtóhoz kapott kulcsom. Múltkor ugyanis kicsit későn kelt rajtam kívül mindenki, közel délig zárva volt a főbejárat. Gondoltam remek, itt a kulcsom, kimegyek. A probléma az, hogy bele sem lehet dugni a zárba. Így boltba és étterembe menet-jövet használhattam a - szerencsére nyitva levő - hátsó bejáratot. Holnap mindenesetre szólok emiatt, rossz esetben kiderül, hogy legyőzött egy zár...