Ott hagytam tegnap abba, hogy a Waze, egy minden elemében valódi közösségi alkalmazás, hiszen a felhasználók szerkesztik meg a térképet, a felhasználók küldik be a közlekedési információkat, a felhasználók okostelefonjain futó alkalmazásokból érkező adatokból generálód(hat)nak események, az utak átlagsebessége, stb., de maga a magyar fordítás is a lelkes törzswazerek munkásságának eredménye. És a folytatás is csak rajtunk, felhasználókon múlik. Ha például egy olyan helyen lakunk, ahol még nincs kész a térkép, akkor két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy bezárjuk az alkalmazást, és jól elfelejtjük. Ez a lehető legrosszabb döntés, amit tehetünk. A másik opció, hogy a Waze közösség részévé válunk, és aktívan szerepet vállalhatunk a minden konkurenciánál pontosabb térképadatbázis létrehozásában. Tényleg lemondanánk erről?
A teljes anarchia megelőzése végett néhány szabály már lefektetésre került, amely segítségünkre lehet abban, hogy eligazodjunk az elsőre nem feltétlen felhasználóbarát Cartouche (ez a térképszerkesztő neve) használatában. (Jó hír, hogy idővel érkezik majd az új generációs változata, mely szebb és jobb lesz) Szerencsére a törzswazer tagság - velem ellentétben - átküzdi magát a rendszeren a fórumig, így a felmerülő kérdésekre (lehetőleg azokra, ami még nincs megválaszolva a Wikiben) gyorsan reagálnak. Némi megszokás után pedig már külön segítség nélkül is magabiztosan szerkesztgethetjük a környékünket. A jogosultságszerzés alapja a közlekedésünk. Magyarul: amerre jártunk, arra szerkeszthetünk, amerre nem, arra nem. Ez egyben azt is jelenti, hogy szerkesztés előtt vezetnünk kell, nem ugorhatunk egyből neki a térképrajzolgatásnak.