Kontroll

A mai nap kellett visszautaznom Veszprémbe kontrollvizsgálatra. Szerencsére minden rendben, így legközelebb három hónap múlva - ahogy az iskola engedi - kell visszamennünk Veszprémbe. Az orvosokon, valamint egy nővéren kívül más ismerőssel nem találkoztam. Szerencsére egész gyorsan sorra kerültünk, így délre már meg is ebédeltünk a város szélén található Tesco-ban levő étteremben. Akkor is ide jártak a szüleim ebédelni, amikor bent feküdtem a kórházban, ők pedig jöttek látogatóba.

Bekerült az indexembe - mármint a Neptunon is - az alapvizsgás jegyem. Úgy látszik jó volt szóba hozni ismételten itt a blog hasábjain :) Továbbá megjött a fürstenfeldi szobabeosztás is, valamint néhány információ a kaució valamint a kollégiumi térítési díj befizetésének módjáról. Tehát akit érint, lesse meg a postaládáját, ott várják ezek az információk.

Tanítási gyakorlat

Miután a Neptunban szétküldött üzenet megkért, hogy hívjam fel társaim figyelmét is az üzenetre, így aki nem járt volna a mai nap a Neptun-ban, elárulom neki a lényeget. Felkerült a következő félév tanítási gyakorlatának a tájékoztatója az intrára. Kéretik letölteni és jól elolvasni, majd lehetőleg megérteni. Az említett dokumentumokat a Tanszéki felhívások, ismertetők/Iskolacentrum tájékoztatói közt kell keresni.

Miután felhívtam erre mindenki figyelmét, cserébe elárulhatná valaki, hogy hol tart a szentgotthárdi tanítás projekt? Mert miután mondták, hogy keressük meg az IskolaCentrumot és az iskolákat (ebben a sorrendben), az IskolaCentrum azt mondta nekünk különösebb dolga nincs. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy akkor a sulikat sem nekünk kell zargatni, akkor meg nem kaptam választ. Így részemről szüneteltettem a projektet, ráadásul ha kell is beszélnünk Szentgotthárddal, akkor nem hinném, hogy fontos lenne mindenkinek külön keresni őket, elég egyvalakinek mindenki nevében.

Ha már tanítási gyakorlat a téma. Mikor kezdünk Szentgotthárdon? Mikor kell kiköltözni Fürstenfeldbe? Mert ugye nekünk elvileg szeptember 7-ig tart az augusztus 21-én kezdődő gyakorlat. Ráadásul ha már annyira belemerültünk az egyéni tanrendbe, ahol minden annyira egyéni, akkor ha össze lehet hozni, akkor közvetlen a fent említett tanítási gyakorlat után, még gyorsan a félév elején bepótolnám a műtét miatt elmaradt nyaralást. Remélem ezt meg sikerül oldani.

Erről jut eszembe, jövő héten tantárgyfelvétel, ehhez képest nekem még nincs is lezárva az utolsó félévem. Avagy másnak sincs? Ergo azért nem zárták le, mert kicsit el van csúszva a Tanulmányi Osztály, avagy azért, mert valami gond van, amit elfelejtett azonban közölni ezesetben. Ráadásul már többször kérdeztem a Német Tanszéket, hogy az alapvizsgás jegyemet nem kellene-e beírni, ha már egyszer végre sikerült... Ha másért nem, mert ez alapfeltétele annak, hogy a következő félévben taníthassak. Kár lenne, ha egy apróbb adminisztrációs hiba miatt egyből egy ilyen problémával indulna az új félév.

Holnap megyek Veszprémbe. Nem, nem a város szépségében fogok gyönyörködni, műtét utáni kontrollra kell visszamennem. Szerintem szépen gyógyult a seb, remélem a professzor úr is így látja. Ráadásul - aminek személy szerint nagyon örülök - végre sikerült felszednem pár kilót. Bizony, miközben sokan sorra próbálják több-kevesebb sikerrel az újabbnál újabb és divatosnál divatosabb fogyókúrákat, addig én ellenkező problémákkal küzdök. De most végre pozitív elmozdulás tapasztalható ezügyben. Izgatottan várom a további kilókat :)

Egy hónapja

Újabb hét, ezáltal immár - szinte hihetetlen - egy hónap telt el a műtétem óta. Hétfőn visszajön nyári szabadságáról a műtétet végző professzor is, így lassan megyek Veszprémbe kontrollra. A seb egyébként szépen gyógyul, már egész szépnek mondható, ha figyelembe vesszük hogy nézett ki anno. Lassan - valóban lassan, mert csak további két hét múlva - lejár a kímélő diéta ideje is, mely azért szükséges, mert kb. 6 hétre azért szükségük van a beleknek, hogy összeforrjanak. És természetesen akkor is csak fokozatosan szabad visszatérni a szokásos étrendre.

Ha étrendről beszélünk, akkor mindenképp vissza kell kicsit kanyarodnom a kórházi koszthoz, ugyanis anno úgy emlékszem ezt a gyöngyszemet nem osztottam meg a kedves blogolvasóimmal. Ez nem más, mint egy kiadós (?) kórházi reggeli fotója az általuk biztosított tálalásban. Jó étvágyat!


Tovább tart a műtét következtében bekövetkezett idegsérülésem fizikoterápiás gyógykezelése. Ma is voltam kezelésen, és valószínűleg egész augusztusban kell még járnom kezelésre. Erről jutott eszembe - ha valaki szakértő, akkor igazán megválaszolhatná -, hogy amennyiben szeptember hónapban is kellene kezelés, amikor már Fürstenfeldben leszek, akkor az EU-s kártyával kifizeti-e az OEP az ottani kezelést, avagy ez volt a hét vicce? Állítólag egyébként egész jól gyógyul, és valóban én is érzek lassú, de fokozatos javulást e téren. Ezt mondjuk apukám kevésbé akarja eredménynek elismerni, ő már azt várná, hogy mozogjon, de amikor kezdetben akár fél évet is mondtak a teljes gyógyulásnak, nos ahhoz képest jól állunk, és várhatóan ennyi időre azért nem lesz szükség. Legalábbis merem remélni.

Megkezdődtek a kezelések

A csütörtöki nap folyamán megkezdődött a fizikoterápiás kezelése a bal kezemnek. Pénteken és hétfőn ugyancsak volt/lesz kezelés, ezt követően pedig várhatóan kétnaponta. A gyorsabb rehabilitáció érdekében B-vitaminos injekciót is kapok, mely ára úgy 4.000 Ft volt. Lassan tényleg ideje lesz összeírnom a számlát a Veszprémi Kórháznak. Egyedüli szerencse, hogy nem kell minden egyes kezelés alkalmával külön vizitdíjat fizetni.

A mai délutánon tettünk egy rövid látogatást a mamámnál, hiszen ő is, illetve rokonok, szomszédok, ismerősök ott is szorítottak, és várták, hogy mi van velem, hogy láthassanak kicsit. Illetve kis kimozdulásra szükség van. Ugyan csak módjával, mert hihetetlen meleg van még mindig sajnos. Hazaérve azonban a klimatizált szobában kipihenhetem a kánikulát. Ugyan csak módjával, hiszen nem lenne jó még egy kis megfázást is összeszedni.

Újabb vizsgálat

Kedd délután felkerestük a zárójelentéssel a szekszárdi kezelőorvosomat, aki örült, hogy ilyen jól fogadtam a műtétet. Sajnos a továbbiakban is kell gyógyszert szednem, ezeket is felírta, illetve elküldött a neurológiára, hogy vizsgálják ki itt is a bal karomat, és kezdjék meg annak a gyógykezelését. Holnap reggel így ismételten mehetek a kórházba, előtte azonban újabb kör a háziorvosnál. Hétfőn azért, hogy a keddi megbeszéléskor az orvosom kiírhassa a gyógyszert (ergo beutalóért mentem), most pedig azért, hogy beutaljon a neurológiai szakrendelésre. Lassan igényelhetek törzsvásárlói kártyát.

Kérdés, hogy miután a Veszprémi Kórház munkatársa jóvoltából kell most a gyógykezelést igénybe vennem, nem lenne e jogos kiállítanom nekem is egy számlát nekik az eddigi 4x300 Ft-ról. (2x beutaló, 1x belgyógyászat, 1x holnap a neurológia) Illetve ugye az esetleges további költségek, mindemellett a lakás-kórház vagy rendelő közt az utazás díja, no és a fájdalomdíj ugye, hogy a bal kezemet nem tudom teljes funkcionalitásában használni, holott előtte ilyen problémám nem volt.

Lábadozás

A szombati napon tehát elhagytam a Veszprém Megyei Kórház "E" épületében található Általános Sebészeti osztály hatos kórtermét. Aki volt kint velem Fürstenfeldben, emlékezhet a szobaszámomra. Igen, hatos. Nem akarok misztikus párhuzamokat vonni - nem szokásom -, mindösszesen érdekesnek találtam, így gondoltam leírom.

Milyen volt a hétvége itthon? Nagyon jó. Mire megjött a kánikula, addigra szerencsére kiszabadultam a kórházból, és a klimatizált lakásban lábadozhatom. Egyedül azt sajnálom, hogy 1-1 aránnyal engedtek ki a kórházból. Azaz rendben van, hogy kivágták, amit ki kell, de a műtéti altatáskor úgy kifeszítették a bal kezem, hogy azzal most gyógytornászhoz járhatok. Egy a lapockától a felkarig ívelő ideg sérült meg, amennyire én értem a dolgot. Maradandó sérülés nem lesz belőle - az ígéretek szerint -, de 1-2 hétbe beletellik a rehabilitáció.

Ahogy jobban lettem a műtétet követően igyekeztem kideríteni a kérvényünk sorsát. Igen, az egyéni tanrendeset, mert a másik ugye létszámhiány miatt zátonyra futott sajnos. Először Kovács tanárúrnál próbálkoztam, onnan Majorosi tanárnőhöz jutottam, végül a Tanulmányi Osztály illetékes ezügyben, így nekik kell írnom. Megtettem, várom válaszukat. Valójában eleve ott kellett volna próbálkoznom, hiszen a kérvényt oda adtam be, így valahol magamnak köszönhetem a plusz köröket, de bíztam benne, hogy valaki olyan is rendelkezik információval, akivel gyakrabban váltok levelet, mint a TO.

Holnap haza

Elérkezett ez az időpont is. Megkaptam a kórházi zárójelentésem, befizettem a kórházi napidíjat, és várom a holnapot, amikor hazamehetek. Egész pontosan a szombati vizit és varratkiszedést követően. Ennek a nagy előnye így, hogy nem kell csak a varratok kiszedése miatt Szekszárdról Veszprémbe újra felutaznom, kivárni a sorom, majd visszautazni. Úgyis jön a kánikula, nem jó olyankor utazgatni.

Végül - némi nehézségek után - a MyPixMania-tól rendelt képeimet is megkaptam. A történet ott kezdődött, hogy mikor megrendeltem a képeket, másnap tönkrement a gép, így pont az én rendelésem is bent maradt. Majd mikor hosszabb idő után sem jött, írtam nekik, hogy hol a kép? Bocsi, prioritással csinálják, küldik. Továbbra sem nagyon jött, egy albumot kaptam csak, míg Fürstenfeldben voltam. Végül a képek is megérkeztek, amit a Német Tanszék közbenjárásával (köszönet érte!) megkaptam. Mindamellett a MyPixMania részéről is jól jártam, mert a kellemetlenségekért cserébe 60 képet ingyen csinálnak nekem legközelebb, és még a csomagolási és postaköltségeket is teljes mértékben átvállalják.

Személyzet

Már szóba került korábban érintőlegesen a Veszprém Megyei Kórház Általános Sebészetének személyzete, most kicsit részletesebben szeretnék kitérni rá. Természetesen csak és kizárólag úgy, hogy senkinek se sérüljenek személyiségi jogai.

Mindenekelőtt Prof. Dr. Nagy Attila osztályvezető főorvosnak kell külön köszönetet mondanom, a folyamatos figyelemért, hiszen még a szabadsága ideje alatt is bejárt és meglátogatta a betegeit, közte engem is, és előtte is mindig figyelmes volt a vizitek alkalmával. Másik orvos, akit mindenképp ki szeretnék emelni a tömegből a munkája és kedvessége miatt, Dr. Jánó, aki a reggeli "kisviziteket" tartotta. Mindamellett általánosságban el kell mondanom, hogy pozitív véleménnyel kell lennem az orvosi gárdáról, egyedül a professzort helyettesítő főorvossal éreztem úgy, hogy nem sikerült azonos hullámhosszra kerülnünk. Minden azonban nem lehet tökéletes.

A nővérekkel kapcsolatban - legyen szó az osztályról, avagy a megfigyelőről - ugyancsak pozitívan kell általánosságban írnom. Az osztályon nem működő nővérhívó rendszerről, a túlterheltségről, a folyamatos munkahelyi stresszről, az ezt követő esetleges kiégésről és az ebből fakadó esetleges beteg-nővér közti konfliktusról nem kizárólag ők tehetnek. A többség azonban túllép ezeken a problémákon, és igyekszik mielőbb teljesíteni a beteg (teljesíthető) kéréseit, odafigyelni rá. És úgy gondolom ezért cserébe megkapják legalább a betegektől azt az elismerést, ami miatt mégis van értelme, hogy újra és újra nekilássanak a hattól-hatig műszaknak.

Aminek örültem, hogy a takarítónők is emberként tekintettek a betegekre. Azaz, ha megkértük valamire őket, akkor lehetőségeiken belül segítettek. Amit hiányoltam, hogy - talán a napi monotonitás miatt - számos alkalmazott arcáról, de elsősorban a takarító személyzetéről hiányzott a mosoly. Pedig a pozitív hozzáállás sugárzása egy egészségügyi intézményben alapkövetelmény lenne. Avagy csak én töltöttem túl sok időt Ausztriában, ahol az emberek akár az utcán is kedvesen mosolyognak egyet a másikra. Akárhogy is van, ideje lenne ezt a példát eltanulnunk tőlük.

Újra osztályon

Elérkezett a nap, amikor visszakerültem a megfigyelőből a kórterembe. Szerencsémre ugyanabba az öt fős szobába kerültem, ahonnan előtte elvittek. Ez ugyanis egyáltalán nem garancia, hogy aki egy szobából kikerül a megfigyelőbe a műtétjét követően, ugyanoda is kerül vissza. Ha már szóba kerültek a kórtermek, érdemes megjegyezni, hogy kétfős és öt-hat fős szobák vannak. A kétfősek kis lyukak, ellenben saját bejáratú wc, a másikak tágasabbak, de wc a folyosó végén. Erről érdemes tudni, hogy hála a jó égnek tervezési hibás, így rendszeresen eldugul, visszatérő vendégek a duguláselhárítók. Gondolhatnánk, hogy a XXI. században minden kórteremben van nővérhívó. Van. Nem működik. Lehet ordibálni, hogy nővérke.

Mindamellett azért meglátszik az épületen, hogy a kilencvenes évek közepén épült, így nincs lelakva, nem akar összedőlni, és a rendszeres takarítás nyomán tisztának mondható, bár sajnálatos, hogy pénzügyi okok miatt nincs délutános takarítónő. Ugyancsak sajnálatos, hogy a hattól hatig műszakot két nővér viszi, miközben beteg ennek több mint tízszerese van az osztályon. El kell ugyanakkor ismerni, hogy igyekeznek helyt állni ebben a helyzetben is.

Sorstárs

Az elkülönítőben - bocsánat, megörző - egymás melletti ágyra kerültünk egy lánnyal, aki hasonló korú, ugyanezzel a problémával műtötték mint engem. Valójában össze már korábban összeismerkedtünk, de a kórtermek - a megörzővel ellentétben - nem koedukáltak. Ő már akár törzsvendég is lehetne - sajnos -, ugyanis immár a harmadik műtéten kellett átesnie, a gyógyszerek ugyanis nem sokat segítenek. Szerencsémre nekem számos olyan panaszom nincs, mint neki, így a szekszárdi kezelőorvosom, és valahol a professzor is bízik benne, hogy nem kell újra megműteni. Legalábbis nem az elkövetkező években. Ebben én is nagyon reménykedem. Ezt ugyanis maximális akaraterővel és optimizmussal végigcsináltam, de ki tud fáradni az ember benne, ha azt látja, hogy állandóan csak nyirbálni kell a beleit. A többi következményről nem is beszélve.

Én azonban a gyógyulás útjára akarok lépni, ezért a műtét bevállalása óta a korházban igyekeztem sugározni a pozitív energiát - ez olykor azért ráfért egyesekre -, és természetesen magam irányába is. Ez elengedhetetlen a gyógyuláshoz, hogy akarjunk gyógyulni, és higgyünk a lehetőségében. Mert nincs lehetetlen.

A műtét

Túl vagyunk a műtéten. Az elkülönítőben kell eltölteni pár napot. Végül sajnos az eredetileg látott és tervezettnél hosszabb szakaszt kellett kivágni a vékonybelemből. A szövetminta egyébként kimutatta, valóban Crohn. Hogy ne legyen olyan könnyű az élet a műtét után, a bal karomat sikeresen jól hátrafeszítették altatáskor, így nem is tudom mozgatni, csak csuklóban. Hurrá... Jöhet a gyógytornász. Pont ez hiányzott még nekem, nem elég a műtét, a katéter, az ágytál - mert ugye nem rohangálhatsz csak úgy -, a műtét utáni fájdalmak, még ez is. De kár lenne feladni. Ha ezt eddig túléltük, akkor az a kéz is rendbe fog jönni!

Az első napok

Tehát mint említettem a hétfői nap folyamán befeküdtem a Veszprém Megyei Kórházba. A betegségemmel kapcsolatosan az (egyik?) legjobb szakember az országban ugyanis ebben a kórházban dolgozik. A hétfői nap folyamán megnézte a papírjaimat, majd a műtétet javasolta, de a döntés természetesen az enyém, hogy vállalom-e. Kérdés, hogy ilyen esetben valóban valódi döntéshelyzetben van-e az ember, avagy a két rossz közül mehet valamerre. (Amerre lát?) Mindenesetre én azért egy óra gondolkodási időt kértem - és kaptam -, majd felkerestem az általános sebészet betegfelvételét. Vagyis igen, bevállaltam a műtétet.

Orvosom az osztályt vezető főorvos, Professzor Dr. Nagy Attila volt, aki örült, hogy végül a műtét mellett döntöttem. Mivel a Szekszárdi Kórházból hozott vérképem kicsit aggasztotta, így végül már a befekvésemmel egyidőben elkezdtem kapni az infúziókat. Természetesen mindezt csakis annak érdekében, hogy műtét közben - és után - semmilyen komplikáció, probléma ne legyen. A műtétet egyébként mára ütemezték be, akkor is harmadik voltam a sorban, vagyis olyan dél körül kerülök a műtőbe. Mivel hosszadalmas műtétről és azt követő ágyban fekvésről beszélünk, így kiélvezhettem a beöntés és katéter minden örömét. (Van egyáltalán neki olyan) Valamint mivel bélműtétről beszélünk, így a ne együnk (és igyunk) közel egy hétig semmit esete is érvényes volt rám. Hát ez van, ezt kell szeretni.

Kórházi kitérő

A hétfői nap folyamán sajnos egy időre a Veszprém Megyei Önkormányzat Csolnoky Ferenc Kórházának vendége lettem. Ennek legfőbb oka egy régebb óta fennálló gyulladásos bélbetegségem, melyről eddig itt, a blog hasábjain nem beszéltem. Nem ez volt ugyanis a célja a blognak, most azonban fontosnak tartottam, hogy a műtétemről írjak, talán segítve a hasonló betegségben szenvedő sorstársaimnak. Látva ezáltal, hogy nincs egyedül senki a betegségével, és igyekezve egymásnak erőt adni az ez elleni küzdelemben.

Mi is azonban az a gyulladásos bélbetegség? - merülhet fel bennünk a kérdés. Ha gyulladásos bélbetegségekről hallunk, valamely fertőző ágens (baktérium, vírus, féreg, stb.) okozta gyulladásos folyamatra gondolunk. Az orvosi szaknyelv azonban, amikor ezt a kifejezést használja, (gyulladásos bélbetegség, vagy IBD), akkor két specifikus gyulladásos folyamatot jelöl. Ezek a Crohnbetegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). Jelentőségüket az adja, hogy olyan általános tünetekkel járnak, melyek alapján először nem elkülöníthetőek egyéb tápcsatornai betegségektől. Kialakulását tekintve az egyre bővülő ismeretek ellenére is igaz, hogy az IBD csoportba tartozó betegségek ismeretlen eredetű, minden bizonnyal több okra visszavezethető elváltozások.

Típusos tünet a fogyás, a hasi fájdalom, a hasmenés és a visszatérő láz. Krónikus betegség, a jó és rossz periódusok váltakoznak. A jó periódust (remisszió) relatív panaszmentesség, jó közérzet jellemzi. A visszaesés (relapszus) oka nem mindig ismert, fertőzések, bizonyos gyógyszerek (pl. reuma elleni szerek), testi-lelki túlterhelések is okozhatják.

Ha a Crohn betegség a vékonybelet érinti, a tünetek között gyakoribb a hasmenés, a fogyás és a felszívódási zavar (melynek következtében a gyermekek növekedésben és fejlődésben elmaradhatnak), vastagbél érintettség esetén a véres hasmenés dominál. A fájdalmat a gyulladt bél görcsös összehúzódásai, a lázat a bélfal mélyebb rétegeibe behatoló baktériumok okozzák.

A gyulladásos bélbetegségek kezelésében használt gyógyszerekről általánosságban elmondható, hogy végleges gyógyulást egyik sem hoz: a tünetek enyhítésével, a gyulladásos folyamat megállításával járulnak hozzá a betegek életminőségének javulásához. A gyógyszeres kezelések módja a betegség súlyossága és megjelenésének helye szerint eltérő lehet.

Talán meglepően hangzik, de semmi nem igazolja, hogy a gyulladásos bélbetegségek kialakulásában az étrendnek bármi szerepe lenne. Ha viszont már kialakult a betegség, akkor érdemes törődni az étrenddel, mert sok kellemetlen tünettől megkímélhetjük magunkat, és a vissza­esések esélye is csökkenthető.

(A Vital.hu és a Crohn-colitis.hu oldalak írásai alapján)