ArrivedOK: 50%

A londoni út előtt említettem, hogy a (múlt?)hónapban béta fázisból éles módba váltott ArrivedOK szolgáltatást ki fogom próbálni. Ugyancsak ígértem, hogy pár szót írok a tapasztalatokról. A cím már előre vetíti, hogy teljesen nem volt zökkenőmentes a dolog. Ugyanis amikor megérkeztem a lutoni reptérre, akkor az előre beállított üzenetek kiküldése helyett közölte velem, hogy rossz helyen vagyok rossz időben, így inkább nem küld semmit.

Mivel az adatokat a TripIt szolgáltatásból importáltam át, ahol meg pontosan rákeresett a gép adataira, így elírás pedig nem nagyon lehetett, és utólag megnéztem, jó helyszín és időpont szerepelt az ArrivedOK oldalon, szóval elvileg ki kellett volna küldenie azokat az üzeneteket. Gondoltam, hogy egy próba nem próba, így a visszaútra is felvittem, hogy megérkezésem után küldjön ki 1-2 sms-t és e-mailt. A twitter és blogbejegyzést ekkor elfelejtettem belevenni a próbámba.

Pedig ezúttal jó lett volna, mert Budapestet felismerte, és az érkezésem időpontját is jónak vélte, így kiküldte az SMS-eket. A siker azonban itt is felemás, ugyanis az e-mailek nem érkeztek meg, szóval lehet a 25% pontosabb lenne a címben. Mindettől függetlenül érdemes próbálkozni a szolgáltatással, mert ha nem is jönne össze a dolog, mint nekem Londonban, legalább értesít róla, és még mindig kiküldhetjük manuálisan, saját magunk az üzeneteket sikeres megérkezésünkről.

London: 6. nap

Elérkezett a hazautazás ideje. Némileg korábban, mint eredetileg gondoltam, ugyanakkor csalódott semmiképp sem vagyok, ugyanis láttam egy új várost, párat a főbb nevezetességei közül. És ezenfelül pedig életemben először repülőn is ültem. Ráadásul a fordított oldalú közlekedés ellenére nem ütöttek el, igaz ebben nagy segítség volt, hogy nagy figyelmet fordított a város a turisták figyelmeztetésére. A legtöbb úton fel van festve, hogy nézz jobbra/balra, illetve egyes gyalogosátkelőknél szemmagasságban is szerepel két piktogram, jelölve az autók irányát, illetve, hogy merre nézzek körül, mielőtt elindulnék.

London: 1. nap

Ez pedig immár nem más, mint az első bejegyzésem London városából. A repülőgép pontosan indult Budapestről, illetve talán pár perccel korábban is, és az eredetileg tervezettnél 10 perccel korábban megérkezett Lutonra, melynek következtében kicsit várnom is kellett Johnra. Ennek legfőbb oka az volt, hogy sokat kellett túlóráznia, és így csak késve tudott elindulni. A repülőút egyébként különösebb izgalmakat nem tartogatott, néha volt kisebb turbulencia, illetve a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egy alkalommal a biztonsági övek bekapcsolására figyelmeztető lámpát is bekapcsolta a pilóta. Ezt elsősorban az a (kis)gyerek szívta meg, aki előtte vagy fél órán keresztül bohóckodott, hogy wc-re kell mennie, de végül mindig csak ezt-azt játszott, és mire tényleg ki kellett volna mennie, addigra lezárták a mellékhelyiséget is. (Ugyanis ilyenkor az is automatikusan bezár.) Emiatt hisztizett egy sort, de végül megértette a dolgot, és idővel a tiltást is feloldották, így kimehetett.

Az időjárással eddig szerencsém volt, legalábbis ha azt vesszük, hogy Londonba érkezésem idejére esőt jósoltak a meteorológiai portálok, és ehhez képest nem esik. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az utak nedvesek, vagyis nemrég még esett, de az érkezésem tiszteletére elállt. Ami pedig a lakást illeti, természetesen sorház (létezik egyáltalán olyan Londonban, ami nem az?), egy két szintes, két hálószobás lakásról van szó, igazi különlegesség nélkül, így erről talán ennyit röviden és tömören összefoglalva.

Egyelőre egymást is meg-megértjük. Azért fogalmaztam így, mert természetesen vannak szavak, amiket nem ismerek, avagy írásban mondjuk felismerném, csak a helyes angol kiejtését nem tudtam. És ez fordítva is igaz, hogy mivel nem ismerek 1-1 szót, vagy annak helyes kiejtését, így újra és/vagy átfogalmazva neki kell futni a mondatnak, de John türelmes e téren, így minden a legnagyobb rendben. Ami viszont egy picit vigasztal, hogy bizonyos értelemben előrébb tarok, mint John. Ő ugyanis egyedül angolul tud csak, míg én a magyar mellett eddig tanultam ugye németül, most pedig itt van az angol harmadik nyelvként (na jó, mint idegennyelv csak második, de az első megfogalmazás jobban hangzik a nagyobb szám miatt). Persze ha az angol lenne az anyanyelvem, akkor lehet én sem tanulnék második idegennyelvet. Bár előnye is van, hogy nem vagyok brit, ugyanis állítólag ők franciát tanulnak a suliban, amely nekem nem igazán szimpatikus nyelv.

Indulás hamarosan

A londoni út előtti utolsó bejegyzés a blogban. Hamarosan ugyanis indulunk, de útközben megállunk Martonvásárnál, a Postakocsi vendéglőben ebédelni. Már korábban is ettünk párszor ott, és pozitív tapasztalataink voltak. Ezt követően pedig indulás tovább Ferihegy 1-re, ahonnan 17:50-kor indul a Wizz Air W6 209-es gépe a lutoni reptérre. Ottani idő szerint 19:25-kor érkezik meg a gép, vagyis kb. 2 óra és 30 perc az út. A repülőgép pedig egy Airbus A320-as lesz. Erről annyit érdemes tudni, hogy egy két hajtóműves, egyfolyosós, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, melyet az Airbus az 1980-as évek végére fejlesztett ki, elsősorban a Boeing 737-nek és a McDonnell Douglas DC–9 különböző utódtípusainak konkurenciát állítva.