Visszatértem Fürstenfeldbe

Visszatértem Fürstenfeldbe, így visszatértem régi szokásomhoz, ebédre felkerestem a Gasthof zur Post nevű éttermet, ahol ismételten ott ebédelt a Sparkasse ügyintézőm, Frau Heschl, valamint a főnöke is. Ebédre levesnek az osztrák konyha repertoárjából választva Frittatensuppe került felszolgálásra. Amikor anno a Tömösvári korszakban először ettem, kicsit furcsa volt, már azonban már egész megszerettem, próbaként zsacsis változatban egyszer vittünk is ilyent haza. Az étteremben egyébként az egy hét kihagyás ellenére megismertek.

Mivel lassan kezdtek jelentkezni a fagylaltelvonási-tünetek, így célba vettem a főtéri fagyist. Tudom, otthon is vannak fagyisok, de az nem ugyanaz. Sőt! Allítólag a Gasthof zur Post-ban is van nagyon finom Sitt Eis, ami a szakács házifagyija, de igazából nekem az sem ugyanaz. Azt be lehet írni az egyéni tanrendre beadott kérvény indoklásába, hogy nem bírok elszakadni a fürstenfeldi fagyitól, így legyen olyan kedves rábólintani, hogy így vagy úgy, Fürstenfeldben maradhassak a továbbiakban is? Avagy ezután túl furcsákat gondolna rólam a kérvény elbírálója? :)

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Holnap (2007. május 25.) 9:00-tól kéretik minden blogolvasó, ismerőse, rokona, családtagja, kutyája, macskája, ... szorítson a blog írójának, aki ekkor fog Német nyelv és országismeret szigorlatozni. A támogatást mindenkinek előre is köszönöm, a helyes megoldásokat tartalmazó megoldókulcsokat (vagy azok másolatát) a fenti időpontig szívesen fogadom. (Utána is, hiszen a szándék megvolt, csak az értelme veszett el)

A PDA hazatér

A mai nap duplán öröm. Végre visszakapom a PDA-m, valamint megjött a már régóta várt Billa kártyám is. Ráadásul a mai nap még egy OBI kártyával is gazdagítottuk a sort, amit az említett boltban történt vásárláskor kaptunk. Mire haza megyek, addigra tele leszek mindenféle itteni kártyával. Bár még lehet, hogy jöhetünk vissza, és akkor hasznosíthatom őket.

Illetve most kb. 1-1,5 hétre mindenképp haza utazom pihenni kicsit. Már bizonyára Cirmi is hiányol. (A macskánk neve Cirmi...) Valamint már Feder-bear is szeretné megismerni Magyarországot, Szekszárdot. Hát most erre lehetősége adódik. A macskával azonban remélem csak érzéssel barátkozik, mert bár van ütője a macimnak, mégsem vagyok biztos abban, hogy ő kerülne ki győztesen egy játékból. Mielőtt azonban hazaindulunk még meg kell várnunk, hogy tényleg kihozzák a PDA-t (mert egyelőre csak Graz-ból indult el), valamint megebédelünk a szüleimmel a Gasthof zur Post-ban.

Projekthét

A héten a negyedik évfolyamról többen kint vannak, és egyfelől aktívan dolgoznak a projektükön, másfelől élvezik a fürstenfeldi életet. A heti programok közt szerepelt Zotter csokigyár, Loipersdorf, ma estére pedig Buschenschank. Itt egy kicsit megoszlott a társulat, ugyanis a negyedévesek, Majorosi tanárnő és velük együtt én a szomszédos településen található Heinrichbe mentünk. Az IFO-sok nem közösködtek velünk, ők egy másik helyet kerestek.

A helyről sokat nem írnék, hiszen már szerepelt itt a blog hasábjain, tudjuk hogy szép, tudjuk hogy jó. A hangulat ugyancsak jó volt, az ételekre sem lehetett panasz, ahogy az alma- és baracklére, valamint a borokra sem. Újdonság volt a tálon a dinnye, melynek még nem volt az az igazi íze, de tegyük hozzá még nincs is itt a dinnyeszezon. (A dinnye is házi termesztés lehet?)

A mai naphoz tartozik még, hogy délben a Gasthof zur Post-ban ebédeltem, és nem sokkal azelőtt, hogy eljöttem volna, a polgármester is betért egy ebédre. Szegényt a szomszéd asztalnál ülő férfi egyből le is támadta. Tegyük hozzá, hogy mindezt egész jól viselte a polgármester úr, valószínűleg edzett lehet már.

Jubileum - 100

Nem is olyan rég, március kilencedikén még csak a félszázadikat ünnepeltük, azóta született újabb ötven. Így igaz, immár a századik bejegyzésnél tart a blog. Ezúttal is számos dolog történt az 50 bejegyzés ideje alatt, de aki nyomon követte a blogot, úgyis tudja miről beszélek. Aki nem, neki ajánlom az archívum böngészését.

A századik hozzászólásra - na jó kicsit előbb, de eredetileg annak alkalmára - felkerültek a jobb hasábba a KJFF-es videók (az iWiW profil is ki lett bővítve erre mutató hivatkozással, illetve néhány új képpel). Ugyancsak újdonság a SnapShots, aminek segítségével az egyes linkekről kis előnézeti képet kaphatunk, mely talán segít eldönteni, hogy valóban fel szeretnénk-e keresni az adott weblapot.

A 100. blogbejegyzést megünneplendő ideje lenne elmenni egy Buschenschankba. Például a nem is olyan távoli Rucksackpeter ideális, így lesz apropóm megírni az anno beígért, de végül elmaradt véleményem a helyről. (Amit szóvá is tett egyébként Gulyás tanárúr, hogy várta, de csak nem jött a blogbejegyzés... No, most már rajta múlik egy Rucksackpeter-es Buschenschank-túra megszervezése....) Esetleg addig is meghívhat valaki a FürstenBräu-ba egy Dunkles-ra. Illetve bármilyen más invitálást elfogadok. De csak nem akarnak invitálni, pedig már felvetettem az étterem bezárásakor, a névnapomkor, illetve most is, de...

Mint ahogy hiába mondtam, hogy itt a lehetőség, megcsillogtathatja a kollégiumi tábor főzőtudományát és sorban meghívhat a finom ebédekre. De végül mindez süket fülekre talált. Így amíg meg nem találtam új kedvenc helyemet, addig kénytelen voltam - az egyébként elég jó - mikrós kajákon élni. De most... most itt van az új hely, mely igyekszik a feledés homályába taszítani a Restaurant am Kirchenplatz emlékét. Ez nem más, mint a Gasthof zur Post. Az étteremben a feliratból megtudhatjuk, hogy ezen a helyen igazi stájer ízekkel találkozhatunk. Kiírásból nem, de a személyzettől megtudhattam, hogy amennyiben rendszeresen jövök menüre hozzájuk, akkor ehhez kaptam egy kis kártyát. Ezen strigulázzák, amikor ott ebédeltem (menüt). A lényege, hogy 15 után egy grátisz.

Ha már itt tartunk. Mi lett a helynek a sorsa, ahol a magyar étterem volt? Jött valaki más a helyére? Esetleg feladták a próbálkozást, és örökre zárva marad? Talán étterem helyett valami más profilban próbálkozik ott valaki? Én talán egy hónapja is már, hogy arra sétáltam. Akkor amennyire látni lehetett eléggé kihalt és sötét volt. Mondhatni eléggé reménytelen képet festett.

Hol késik a Feder-bear?

Sajnos továbbra sincsen semmi hír a már viszonylag rég megrendelt Feder-bear sorsáról. Talán eltévedt? Végülis Angliából nem olyan egyszerű idejutni, így megértem. Ugyanakkor lassan kérhetne útbaigazítást, és ide tolhatná a képét. Esetleg használjon GPS-t, ha ciki megkérdezni valakit a helyes útról. Csak érjen már ide. Mint ahogy a Billa Vorteilscard is igen lassan készül el. Ennyi idő alatt már egy rakat bankkártyát legyártottak volna nekem a Sparkasse-ban. Igaz addig is használhatom a kis papirkát, amíg nem jön meg a kártya, de az igazi mégis az, amikor már a kártyát itt szorongathatom a kezemben. Lehet inkább egyszerűbb lett volna azt mondanom, hogy a már meglevő Sparkasse Maestro kártyámhoz tegyék hozzá ezt a Billa Vorteilscard funkciót. És akkor a PDA-ról még nem is beszéltünk, melynek még mindig várakozó a státusza, ergo szinte kizárt az ünnepeket figyelembe véve, hogy a jövőhét utáni hétnél előbb ismételten a kezemben legyen.

Ma Szatzker tanárnővel voltam ebédelni, a Gasthof zur Post-ba mentünk. Itt a szomszédos asztalnál épp az a Teresia Heschl ült, akinél az előző félév elején a Sparkasse számlámat nyitottam. Költséghatékony megoldásként menüt ettünk, ami azonban megfelelő méretű adag volt, és ízletes is. Sajnos kicsit lassan kaptuk kézhez a számlát, így picit elkéstünk a délutáni óráról. Előny: nem kellett attól tartanunk, hogy tanár nélkül elkezdődne az óra :)

A nap zárásaként akár megérdemelt pihenőnket is tölthetnénk, emellett azonban - gondolom mindenki - a retorika házidolgozat öt oldalát (nettó háromésfél) igyekszik összehozni. Kell is az igyekezet, hiszen már csak a holnapi nap áll rendelkezésünkre, azt követően könyörtelenül kifutottunk a tanárnő által szabott határidőből.

A bejegyzés végén azonban mégsem állhat egy ilyen letargikus gondolat, így örüljünk inkább! A ma reggeli órákban adott életet első gyermekének Szulák Andrea. Gyarmati Rozina 56 centivel és 3 kiló 60 dekával látta meg a napvilágot. A kisbaba egészséges, és az anyuka is jól van. Valamint gratuláljunk a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékének hallgatói által elért sikerhez, melyről az AlbaMag oldalain olvashatunk részletesen.