Véget ért a tanítási gyakorlat. Tudom, ezt már pénteken is bejelentettem, de most szeretnék egy kicsit visszatekinteni erre a jó pár hétre, amikor életünk jelentős részévé vált ez a gyakorlat. Joggal állíthatom ezt, hiszen napközben Szentgotthárdon a gimnáziumban, később az általános iskolában töltöttük az időnket, délután pedig az óravázlatok írásával, a másnapi órára készüléssel voltunk elfoglalva. A többlépcsős folyamat azonban a vizsgatanításunkkal lezárult. Azért mondom, hogy több lépcsős, mert valójában ennek az egésznek az előkészülete nem most történt meg.
Mindez ugyanis még a 3. szemeszterünkben, a 2005/2006-os tanév I. félévében kezdődött, amikor különböző órákra kellett belátogatnunk, és ennek a hospitálási naplóját, illetve 1-1 oldalas összefoglalóját megírni. Emlékszem, akkor még többen úgy gondoltuk, kizárt, hogy mi ki tudjunk oda állni, és megtartani egy órát. Az ezt követő szemeszterben ugyancsak iskolai látogatást tettünk. Természetesen emellett más pedagógiai tantárgyunk is volt, azonban most az iskolai gyakorlatokra szeretnék fókuszálni.
Némi szünetet követően jött az idei nyár, amikor mindenki a maga által kiválasztott oktatási intézményben követhette végig a tanév előkészületeit. Volt részünk alakuló értekezletben, javítóvizsgákban, illetve az első napokat is végigkövethettük egy osztály szemszögéből. Ekkor már valóban csak egy lépésre voltunk attól, hogy hamarosan mi is tanítsunk. Mely olyan félelmetesnek tűnt még egy évvel ezelőtt is, amikor az első fürstenfeldi szemeszterünkben néhány negyedéves is volt itt kint, és jártak át Szentgotthárdra tanítani. Én talán részben ezért kértem, hogy egyszer - amikor az órarendem engedte - átmehessek velük, és megnézhessem, hogy tartanak órát.
Ez egyfelől megnyugtató volt, hiszen ha nekik megy, akkor nekünk/nekem miért ne menne. Másfelől még mindig olyan furcsa érzés volt belegondolni, hogy egy év múlva majd én fogok ott kint állni, és tanítani. És letelt az egy év. Elérkezett a mi tanítási gyakorlatunk. Érdekes, de mostanra az aggodalmaim jelentős része szertefoszlott, bár a hospitálás kezdetén még nem voltam teljesen biztos benne, hogy nem lesz hatalmas felsülés az első óra. De nem lett.
Hogy voltak-e hibák? Természetes, hogy voltak. Ha nem lettek volna, akkor nem lenne semmi értelme a tanítási gyakorlatnak. De ezeket a mentorommal rendszeresen megbeszélve, a tanácsait megfogadva egyre korrektebbek lettek az óráim. Sajnos azonban a váltás ideje elérkezett, irány az általános. Az első tanított óra itt is felemásra sikeredett. De a mentorra hallgatva itt is folyamatos fejlődés volt tapasztalható, melynek végeredménye egy összeszedett tanóra vizsgatanításként, és egy határozott óravezetés.
Hogy voltak-e hibák a vizsgatanításon? Kinek nincsenek hibái 20 tanított óra után? Sőt, a német munkaközösségnek a vezetője megnyugtatott, hogy még ő is érzi még ma is néha, hogy ez máshogy jobb lett volna. Súlyos hibák nem voltak, maximum olyan, ami csak és kizárólag tapasztalatok útján változhat. Így összességében úgy látom, hogy szerénység nélkül állíthatom, hogy megérdemelten lett végül jeles a vizsgatanításom.
Hiányzik-e a gyakorlat? Egyfelől nem. Kifejezetten nem hiányoznak azok a napok, amikor első órára kellett átmennünk Szentgotthárdra, és kellhettem reggel hatkor. Kevés rosszabb van a korai kelésnél. Talán a német dráma pótlásának újabb körét és ezzel kapcsolatosan az irodalom szigorlatot tudnám hirtelen megemlíteni. Emellett egyáltalán nem hiányoznak az óravázlatok, melyet aki nem tanított még, nem tudhatja, hogy az ember mennyi idejét képes elvenni. Hiányoznak azonban az osztályok. Már a gimnáziumi rész befejezését követően hiányérzet volt bennem, elsősorban a 11.b speces csoport miatt. (Most az azért ciki lenne, ha valaki beírná ide tőlük, hogy alig várták, hogy elmenjek...) Én úgy gondolom, már akkor is dícsértem őket bőven, most felesleges lenne ezeket a köröket újra lefutni. De természetesen a 9.b-t is meg kell említenem. És most, az általános iskolai gyakorlat befejeztével bizony a 6.a (tagozatos) osztállyal kapcsolatban is úgy gondolom joggal van hiányérzetem. Egy alapvetően korrekt, rendes, aktív társulat volt, akikkel sikerült megfelelő tanár-diák kapcsolatot kiépítenem.
Ha bárkinek beszélek a tanítási gyakorlatról, visszatérő kérdés, hogy melyik korosztályt tanítanám szívesen. Rendszeresen és kapásból érkező válaszom erre, hogy inkább a gimnáziumi korosztály. Másfelől azonban ha jobban átgondoljuk, nem az életkoron múlik, hogy mennyire szívesen tanít az ember egy adott csoportot. Ennél sokkalta fontosabb, hogy érdekli-e őket az (adott) idegennyelv tanulása, avagy csak egy újabb púp a hátukon. A 11.b speces, valamint a 6.a tagozatos osztályt értelemszerűen azért volt jó tanítani, mert ők kiemelt óraszámban tanulják az idegennyelvet. Olyanok járnak ide/oda, akiket érdekli mindez, és a képességeik is megvannak hozzá. Volt szerencsém (?) azonban egy nem tagozatos 4. és 8. évfolyamot is látni. Nem vagyok benne biztos, hogy a katasztrófa szó pontosan képes-e meghatározni azt, amit ott láttam.
Újabb szokásos kérdés, tervezem-e, hogy tanári pályára lépjek. Szerintem amíg a pegadógusok megbecsülése és fizetése ilyen szinten van Magyarországon, addig csak a kimagasló hivatástudattal rendelkezők lépnek erre a pályára. (Arra gondolni sem merek, hogy esetleg azok, akik máshova nem kellettek) Erre a szintre még nem jutottam el, így hát első sorban egyéb területeken igyekszem kamatoztani a tudásomat.
Ilyen egyéb terület lehet például, ha komolyan beszélt a marketingigazgató a nyári megbeszélések alkalmával, és hosszabb távon is számítanak rám. Ugyancsak egyéb terület lehet, ha egyszer KJFF NR1 Heimleitere lemond (bár hivatalos információm nincs róla, hogy a közeljövőben ilyent tervezne), és esetleg a megüresedő helyre eszébe jut valakinek a TyBlog Alapító-Főszerkesztőjének is a neve. Bár úgy érzem, hogy sajnos ez utóbbi helyre jópáran állnak sorba előttem a listán.
Végezetül utólag is gratulálok a fürstenfeld kosarazó párducainak (ejtsd: BSC Raiffeisen Panthers Fürstenfeld) a vasárnapi győzelemhez Macabido Gunners Oberwart csapata ellen. A 89:91 (33:33, 25:14, 13:25, 18:19) végül elég szoros eredmény lett, de a lényeg a győzelem. Egyébként a bwin is a fürstenfeldieket tette esélyesebbnek, igaz az 1,70-es szorzó utalt a bizonytalanságra. Végül megérte bíznom bennük, ami nekük a győzelmet jelentette (na jó, nem az én bizalmam miatt nyertek, de jól hangzik), nekem pedig pár eurós nyereményt a sportfogadáson. Hasonlóan szép eredményeket várunk (illetve ennél azért valamivel nagyobb különbséget azért szívesebben látnánk) a 12. körben hétfőn a Kapfenberg Bulls ellen. Akit érdekel az összecsapás, 19:30-tól élőben nézheti a Stadhalle Fürstenfeld-ben, esetleg a Premiere-n. A TyBlog Szerkesztősége ezúton kíván sok sikert a csapatnak.
Az elmúlt időszakban elmaradtak a kosárlabdával összefüggő hírek, pedig igazi szenzáció történt: A Fürstenfeld Panthers idén először vihette haza az osztrák bajnoki serleget. Mindösszesen egyetlen ponton múlott a győzelem a már ötödször döntőt játszó Oberwart Gunners ellen. Egy kapcsolódó video Thomas Niederer-től itt nézhető meg, a Mamamia-ban rendezett party képei pedig itt. A győzelemhet pedig nagy-nagy gratula!
