A hétvégén a szüleim elmentek Gunarasra pihenni kicsit, és vasárnapra én is hivatalos voltam egy ebédre. Mivel tavaly mondhatni pozitív (de legalábbis nem negatív) tapasztalatunk volt a település központjában található Camping Étteremről, így ezúttal is úgy terveztük, hogy itt ebédelünk. Szomorúan kellett azonban tapasztalnom, hogy már ez a hely sem a régi. Persze előfordulhat - ha jóhiszemű és erősen naív akarok lenni -, hogy épp rossz napot fogtam csak ki, és hamarosan jön valaki a blogra, aki beírja saját (idei) pozitív tapasztalatát a hellyel kapcsolatban.
A levest sikerült relatív gyorsan kihozniuk, bár ezért kár volt ennyire sietniük. Én - szokás szerint, ahol lehetséges - májgombóc levest kértem. Külön kiemelném, hogy a mellékelt kép itt balra csupán illusztráció! Egyrészt a leves mennyisége is apróbb mosolyra ad okot, ami azonban az ember arcára fagy ha megkóstolja a levest. Egységes semmilyen ízű - ugyanis a szüleim cérnametélttel rendelték ugyanezt, és ugyanebben a minőségben is kapták -, a májgombócok kicsik, pár jár csupán, és ízük természetesen semmi, de a legkevésbé hasonlít a májgombócéra. Ennek tükrében legalább már érthető a mennyiségi korlát.
Valahol itt a szakácsok operációs rendszere lefagyhatott és nem akart újraindulni, mert további 45-50 percig tartott, mire a második fogást szervírozni tudták. Megjegyzem, az külön szánalmas -erre talán ez a megfelelő szó -, ha a pincér már nem mer szólni a szakácsoknak, hogy lassúak, és ezt ráadásul nyíltan el is meséli a vendégeknek. A vállalati belső problémák nem tartoznak rám, én ebédelni tértem be az étterembe. A komoly fennakadást egyébként feltehetően az a kisebb társaság okozta, akik ha betartották a helyi szokásokat, akkor előre rendeltek, amikor lefoglalták az asztalukat, így lényegében semmi váratlan nem érte a szakácsokat.
Emellett az étteremben alig pár ember volt, de a sebesség akkor sem változott, amikor már nem rendelt semmit a nagyobb asztaltársaság, illetve talán a leves kihozatala még tovább lassult. Itt jegyzem meg, hogy amikor végre kihozták a főételeinket, az nem volt meleg, tehát nem azt az érzetet keltette, hogy most frissen készült, és ezért kellett várni. Viszont akkor nem teljesen értem, hogy mégis mire? Tapsra vártak talán? Egyébként már megint hibáztam, mert a legjobb az lett volna, ha felállok és elmegyek, ugyanis azért, amit kaptunk, nem érte meg ennyit várnunk ott.
Én a magam részéről rántott húst kértem vegyes körettel. A rántott húsra talán még mondhatjuk azt, hogy rendben volt - de semmiképp sem jó. A köretből viszont nehezen tudnám megmondani, hogy a hasábburgonya vagy a rizs volt-e az ehetetlenebb. Mindenesetre felváltva fogyasztva volt elég idő arra, hogy erőt gyűjtsön az ember a másik fogyasztására. A szüleim által rendelt sertésszelet magyaróvári módra, valamint a cigánypecsenye sem volt jobb. Feltehetően ismételten az alapanyagok beszerzésekor jelen levő jelentős költségspórolásra vezethető vissza mindez.
Az egészben a legviccesebb pillanat azonban mégiscsak az volt, amikor a végén megkérdezte a pincér, hogy milyen volt. Eszerint a pult mögül a non-verbális kommunikációnkat nem sikerült teljes egészében megértenie. Ha már ennyit várattak minket az alapvetően rossz ételekre, akkor legalább valami jelképes kompenzációt szívesen vettem volna, hogy ne írjam le végérvényesen a helyet. Egy ilyen gesztus lehetett volna, ha például az általunk rendelt savanyúság árát elengedik. Én személy szerint mindenesetre sajnálom, hogy ennyire visszaesett a hely színvonala. Talán az új étterem, mely megnyitott a településen, rákényszeríti egy egészséges konkurenciaharcra, mely elvezet a minőség javulásához.(A képek részben illusztrációk, részben a Hotel Európa honlapjáról származnak)
