Tegnap este elvoltunk moziban, a The Last Blast című filmet néztük meg. Hogy milyen volt? Alapja az Easy Rider című film, ugyanakkor színvonalban eléggé elmarad tőle. Ami sokat dobott a filmen, az a zenei világa volt, így sikeresen felküzdötte magát nálam az átlagos film kategóriába. Hannes (eddig úgy tudom nem említettem név szerint a család tagjait, ahol lakom) hasonló véleményt fogalmazott meg a filmmel kapcsolatban. Arra ugyanakkor jó volt, hogy egy filmet megnézzek egy svájci moziban, így most már ezt is elmondhatom magamról. A film egyébként eredeti, angol nyelven futott - voltak benne német nyelvű részek is -, a felirat pedig német volt. Nem, nem a svájci német, hanem annak fogyasztható formája, a "normál" Hochdeutsch.
A pénteki napon Bern vettük célba. Ezúttal Stadtrally segítségével fedezhettük fel a várost, három csoportban. El kell, hogy áruljam, miután tegnap csalódtunk Bázelben, így kicsit tartottunk Berntől, hogy mennyire fog tetszeni nekünk. Végül azonban mindenkinek pozitív csalódást okozott a svájci főváros, és eddig ez az a hely, amely a leginkább tetszett/tetszik mindannyiunknak. És ami a leginkább érdekes lehet, hogy egyáltalán nem érezni a városon, hogy egy fővárosban sétálnánk. Mi tehát a feladatokon keresztül kellőképpen megismerhettük a település főbb látványosságait, most azonban pár gondolat a Wikipédia oldaláról a városról:
Bern Svájc fővárosa, egyben Bern kanton székhelye. 2007 év végi adatok alapján lakosainak száma 128 345, amivel Svájc negyedik legnépesebb városa Zürich, Genf és Bázel után. A várost Berthold V Zähringen herceg alapította 1191-ben az Aare folyó partján. Állítólag az általa elejtett medvéről (németül Bär) nevezte el a várost. Bern 1353-ban csatlakozott a Svájci Konföderációhoz és vezető szerepet játszott. Belháborúk során 1415-ben Aargau kanton, 1536-ban Vaud kanton csapatai foglalták el és dúlták fel. A későbbiekben az Alpok alatti legjelentősebb várossá fejlődött. Francia megszállás alá került 1798-ban. Svájc fővárosává 1848-ban vált. A város a folyó által alkotott félszigettől nyugat felé terjeszkedett. A híres Zytglogge torony volt a város nyugati határa 1191-től 1256-ig, szerepét ekkor a Käfigturm nevű torony vette át 1345-ig, ezt követően pedig a Christoffelturm (a mai pályaudvar közelében) 1622-ig. A harmincéves háború alatt épült a kis és nagy Schanze (sánc).
Azonban nem csak itt jártunk a mai napon, hanem Fribourg és Murten városa is sorra került. Ha versenyt hirdetnénk a két település közt, akkor hozzám inkább Fribourg állna közelebb, ugyanakkor Murtenről sem tudnék semmi rosszat írni. Igazából Murten esélyeit az is ronthatja, hogy ő szerepelt utoljára a sorban, amikorra már eléggé lankadt a kedv a városismereti dolgok iránt. A nap győztese azonban mindenképp Bern, bár több tényező miatt sem hasonlítható össze érdemben az utóbbi kettővel. Maximum csak akkor, ha almát akarunk körtével versenyeztetni.Az este pedig ismételten grillezéssel zárult, ugyanis a családot, ahol lakom, meghívták vendégségbe, így értelemszerűen engem is. Érdekesség, hogy ebből a családból a férfi (passzolnám a nevét) korábban járt már Magyarországon 15 éve a minisztériumban, pár szót tud is magyarul. Ennél is érdekesebb lehet, hogy a gyerekének a második neve Sándor. Mindezt azért írtam le, mert szerintem büszkék lehetünk erre. Szerintem nem gyakori, hogy egy külföldi gyereke (második) nevének egy magyar nevet adjon.
