A mai nap elérkezett a búcsú ideje. Szinte hihetetlen, de olyan, mintha még csak most érkeztünk volna, erre már tovább is állunk. Nem, még nem megyünk haza, csak Davosig megyünk, de erről később. Tegnap este a grillparty után így búcsúestet tartottunk otthon, ahol elbeszélgettünk arról - többek között -, hogy mennyire tetszett (eddig) Svájc, valamint hasonló témákról. Úgy gondoltam, hogy a legjobb őszintének lenni, így bevallottam, hogy bár tetszik Svájc - főleg Bern -, mégsem tudnám elképzelni, hogy Svájcba költözzek, és ott éljem le az életem. Ezt ennyire nyíltan nem mondtam nekik, de itt leírhatom, hogy Ausztria sokkal közelebb áll a szívemhez, és az például egy olyan ország, ahol szívesen elképzelném a jövőmet. Ez egyébként egy igen fontos dilemmának tekinthető, hogy mindenki megtalálja magának azt az országot, azt a helyet, ahol igazán otthon érzi magát, ahol valóban ki tud teljesedni. Hiszen ez egyáltalán nem biztos, hogy az az ország, ahol született.
Miután mindenki elköszönt a vendégcsaládoktól, indulhattunk Zürichbe, amely bár nem Svájc fővárosa, mégis sokkalta inkább kelti ezt a benyomást a látogatóban, mint Bern. (Én már meg is előlegeztem neki egyik tantárgyam kapcsán ezt a címet anno neki) A Wikipédia szerint ezt érdemes a városról tudni: Zürich Svájc legnagyobb városa, az azonos nevű kanton fővárosa. A Zürichi-tó partján, 406 m tengerszint feletti magasságon fekszik, ahol a Limmat folyó kilép a tóból. Nyugati irányban középhegységek (pl. Uetliberg) veszik körül a dombos városrészeket. A Római Birodalomban a település neve Turicum. Német Ludvig, Nagy Károly unokája itt épített fel egy palotát 835-ben. A reformáció Svájcban Zürichből indult el, Ulrich Zwinglinek, a székesegyház plébánosának vezetésével, az 1510-es évek végén. 1218-ban a várost a Zähringer család uralta. 1230-ban Zürich területe 38 hektár. Zürich 1351-ben csatlakozott a Svájci konföderációhoz, annak 5. tagjaként.
Délután tovább vettük az irányt Davos városa felé. Itt egy ifjúsági szállón töltünk el két estét, mielőtt visszaindulnánk Salzburg érintésével Magyarországra, és ezáltal véget érne a svájci tanulmányút. Davosról annyit érdemes tudni, hogy elsősorban a téli sportok kapcsán jut mindenkinek az eszébe, illetve Thomas Mann A varázshegy című regénye. A mű eredetileg novellának készült, és Mann nem szánt neki több szerepet, mint azon érzések és benyomások rögzítését s többé-kevésbé hű visszaadását, amelyek az írót meglepték, mikor feleségét meglátogatta a Davos közelében lévő tüdőszanatóriumok egyikében, ahová Katia asszonyt TBC gyanúja miatt utalták be. Davos emellett arról híres, hogy a legmagasabban fekvő város Európában.
A mai nap elérkezett a búcsú ideje. Szinte hihetetlen, de olyan, mintha még csak most érkeztünk volna, erre már tovább is állunk. Nem, még nem megyünk haza, csak Davosig megyünk, de erről később. Tegnap este a grillparty után így búcsúestet tartottunk otthon, ahol elbeszélgettünk arról - többek között -, hogy mennyire tetszett (eddig) Svájc, valamint hasonló témákról. Úgy gondoltam, hogy a legjobb őszintének lenni, így bevallottam, hogy bár tetszik Svájc - főleg Bern -, mégsem tudnám elképzelni, hogy Svájcba költözzek, és ott éljem le az életem. Ezt ennyire nyíltan nem mondtam nekik, de itt leírhatom, hogy Ausztria sokkal közelebb áll a szívemhez, és az például egy olyan ország, ahol szívesen elképzelném a jövőmet. Ez egyébként egy igen fontos dilemmának tekinthető, hogy mindenki megtalálja magának azt az országot, azt a helyet, ahol igazán otthon érzi magát, ahol valóban ki tud teljesedni. Hiszen ez egyáltalán nem biztos, hogy az az ország, ahol született.
Miután mindenki elköszönt a vendégcsaládoktól, indulhattunk Zürichbe, amely bár nem Svájc fővárosa, mégis sokkalta inkább kelti ezt a benyomást a látogatóban, mint Bern. (Én már meg is előlegeztem neki egyik tantárgyam kapcsán ezt a címet anno neki) A Wikipédia szerint ezt érdemes a városról tudni: Zürich Svájc legnagyobb városa, az azonos nevű kanton fővárosa. A Zürichi-tó partján, 406 m tengerszint feletti magasságon fekszik, ahol a Limmat folyó kilép a tóból. Nyugati irányban középhegységek (pl. Uetliberg) veszik körül a dombos városrészeket. A Római Birodalomban a település neve Turicum. Német Ludvig, Nagy Károly unokája itt épített fel egy palotát 835-ben. A reformáció Svájcban Zürichből indult el, Ulrich Zwinglinek, a székesegyház plébánosának vezetésével, az 1510-es évek végén. 1218-ban a várost a Zähringer család uralta. 1230-ban Zürich területe 38 hektár. Zürich 1351-ben csatlakozott a Svájci konföderációhoz, annak 5. tagjaként.
Délután tovább vettük az irányt Davos városa felé. Itt egy ifjúsági szállón töltünk el két estét, mielőtt visszaindulnánk Salzburg érintésével Magyarországra, és ezáltal véget érne a svájci tanulmányút. Davosról annyit érdemes tudni, hogy elsősorban a téli sportok kapcsán jut mindenkinek az eszébe, illetve Thomas Mann A varázshegy című regénye. A mű eredetileg novellának készült, és Mann nem szánt neki több szerepet, mint azon érzések és benyomások rögzítését s többé-kevésbé hű visszaadását, amelyek az írót meglepték, mikor feleségét meglátogatta a Davos közelében lévő tüdőszanatóriumok egyikében, ahová Katia asszonyt TBC gyanúja miatt utalták be. Davos emellett arról híres, hogy a legmagasabban fekvő város Európában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése