Advent első vasárnapja

A mai nap (volt) advent első vasárnapja. De mit is valójában az advent? A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét az adventi időszak. Az advent szó jelentése eljövetel (a latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: "Úr eljövetele"). Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot "kisböjtnek" is.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mely idén mára, azaz november 30-ra esett, egyébként pedig mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste. Ebből következik, hogy advent első vasárnapja, nem lehet később, mint december 3.

Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit); zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet); Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

A karácsonyi várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak, a gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Az Adventi naptárt egy anya találta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.

(Készült a Wikipédia kapcsolódó szócikke alapján)

Mindenszentek

A mindenszentek keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén tartanak a valaha élt igaz emberek tiszteletére. A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.

A Mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma).

A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett. III. György pápa a 800-as években a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „Szentek napja”). Később ez a kettő sok helyen összemosódott.

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, a protestánsok is átvették Magyarországon.

A magyar népi kalendárium szerint Szent Márton napja: ekkor választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”. A Csíkszéken több népszokás csatlakozik hozzá. Csíkdelnén, Kászonújfaluban kenyeret sütnek a szegényeknek („Isten-lepénye”, „halottak lepénye”), Csíkszentdomokoson külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak arra a helyre, ahol 1599-ben Ördög Balázs és Nagy Kristály András meggyilkolta Báthori András bíboros-fejedelmet.

Magyarországon nagyon sok templomot szenteltek a mindenszenteknek és sok oltárkép ábrázolja őket. A Mindszent nevet településeknek is adták, mint a Baranya megyei Okrimindszent és Mindszentgodisa, a Szepes vármegyei Szepesmindszent, vagy a Csongrád megyei Mindszent.

(Forrás: Wikipédia)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Minden kedves blogolvasó(m)nak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Húsvét, az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni.

Nyulak, tojások, bárány és tűz - a kereszténység legnagyobb ünnepe gazdag jelképekben. Számos szimbólum - így a bárány is - vallási eredetű. Más jelképek viszont a kereszténység előtti kultúrákban gyökereznek. A tojás az élet jelképeként már ismert volt az ókori Egyiptomban is. A húsvéti nyuszi viszont csak a XX. században tett szert népszerűségre "tojáshozóként" - mondja Franz Grieshofer bécsi néprajzkutató.

"Napjainkban a húsvét világias, szekularizált ünnep, amit a nyúl és a tojás bizonyít" - mutatott rá az Osztrák Néprajzi Múzeum egykori igazgatója. A tojás ajándékozása több ezer éves hagyomány: már ókori egyiptomi sírokban is találtak a halottak mellé elhelyezett festett tojásokat. A keresztények a XVII. században hozták a tojást először összefüggésbe a feltámadással, és azóta jelképezi a sírt is, amelyből Jézus feltámadt.

A középkorban a tojás - a hús mellett - a nagyböjt idején tiltott ételekhez tartozott. Ezért a húsvéti időben különösen sok tojás halmozódott fel. Kezdetben a plébánosnak vagy a földesúrnak ajándékozták őket, később pedig meg is áldották a tojásokat. Hogy meg tudják különböztetni a megáldott tojásokat a meg nem áldottaktól, az előbbieket befestették. Grieshofer szerint a XVII.-XVIII. századtól kezdve azt tartották, hogy a megáldott tojások jótékony hatással vannak az egészségre.

Azokban az időkben különösen szerelmes párok kedvelték a festett tojásokat. Azáltal vallották meg szerelmüket, hogy gyönyörűen festett tojásokkal ajándékozták meg egymást, és a megfúrt tojásokban rejtették el szerelemes leveleiket.

A húsvét a XIX. században lett a gyermekek ünnepe. Kezdetben keresztszülők ajándékozták meg keresztgyerekeiket festett húsvéti tojásokkal. Mivel el akarták titkolni a megajándékozottak elől, hogy az ajándékok felnőttektől származnak, ezért megjelent a húsvéti nyuszi. "Tojáshozóként" azonban csak a XX. században erősítette meg pozícióját más állatokkal szemben. Egy ideig azt is el akarták hitetni a megajándékozott gyerekekkel, hogy rókák vagy gólyák rejtették el a tarka ajándékokat a fészekben.

Grieshofer szerint nem világos, hogy miért is a nyuszi került ki győztesen a versengésből. Lehetséges magyarázat, hogy tavasszal megnövekedett számban jelennek meg a nyulak és olyankor különösen gyakran párzanak, ezért is jelképezik a termékenységet.

A báránynak a húsvéttal kapcsolatos jelentősége visszanyúlik a zsidó pészah ünnepére, amely az izraelitáknak Egyiptomból történt kivonulására emlékezteti a hívőket. Akkor ugyanis minden házban, amelyben izraeliták éltek, le kellett vágni egy bárányt és vérével be kellett kenni az ajtófélfát, hogy elkerülhessék a csapást. Később nagycsütörtökön Krisztus is betartotta ezt az ünnepet, amikor az utolsó vacsorán együtt volt tanítványaival. Ezáltal a bárány is a feltámadás jelképe lett. Grieshofer emlékeztetett arra is, hogy Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezte Jézust. Manapság gyakran kenyérből vagy vajból mintázott állatokat szolgálnak fel húsvét estéjén.

Ausztriában már hagyomány, hogy húsvétkor örömtüzeket gyújtanak. A papok a templomok előtt lángra lobbanó hasábokon gyújtják meg az "Alfa" és "Omega" (Jézus Krisztus a Kezdet és a Vég) jelzésű húsvéti gyertyákat. A hívők úgy tartják: e "Lumen Christi" (Krisztus világossága) által minden ember "újjá születik" húsvét vasárnapra virradó éjszaka. A megáldott fahasábokat házak és lakások díszítésére használják abban a reményben, hogy az megóvja az otthont minden szerencsétlenségtől - mondta el a néprajzkutató.