Teljes siker

Miután anno félsikerként könyveltem el az alapvizsga írásbeli sikerét, így most akkor mindenképp teljes sikerről kell beszélnem, hiszen sikerült a szóbeli része. Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, immár nekem is megvan a Német nyelv és országismeret szigorlat. Akik a tegnapi blogbejegyzés alapján ma szorítottak, nekik köszönöm. Holnap is lesz miért, ekkor PR alapjaiból és intézményi kommunikációból vizsgázom.

Nálunk otthon a mai nap egy átlagos munkanap. Ausztriában azonban munkaszüneti nap, mely téma is volt a kollégiumban, hogy mit és miért ünnepelnek a mai napon. Az ünnep teljes neve: Az Úr Testének és Vérének ünnepe. (Röviden: Úrnapja) Az egyházi évben - a Húsvéti időt lezáró - Pünkösdvasárnap után két héttel tartjuk. Az ünnep eredete a XII. századi eucharisztia-kultusszal áll kapcsolatban, mely Jézus eucharisztikus jelenlétét hangsúlyozza. Mindenekelőtt az 1263-ban történt híres bolsenai eucharisztikus csodához kapcsolódik. Az Apostolfejedelem sírjához zarándokló cseh pap nem messze Rómától szentmisét mutatott be a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétségek gyötörték afelől, hogy a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé válik-e. Ekkor a pap megdöbbenve vette észre, hogy a megtört ostyából vércseppek hullottak a korporáléra. A nagy tisztelettel körülvett ereklyét 1264. június 19-én átvitték Orvietoba, abba a városba, ahol éppen IV. Orbán pápa tartózkodott. Ő hirdette ki Úrnapja ünnepét az 1264. szeptember 8-án kelt Transiturus bullával, melyben a Pünkösd nyolcadát követő első csütörtökre tűzte ki Úrnapja megünneplését. A hagyomány szerint Aquinói Szent Tamás írta az ünnepre a liturgia szövegét. A szentmisében az "átváltoztatástól" kezdve Jézus teste és vére jelen van a kenyér és a bor "színében". Ez a jelenlét megmarad, ezért őrizzük a Szentostyát a Tabernákulumban, és az örökmécs jelzi, hogy Jézus itt van velünk. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusnak térdhajtással adunk tiszteletet. (Forrás: Vatikáni Rádió)