 |
| John Isner és Paul-Henri Mathieu Fotó: RolandGarros.com |
A végeredmény miatt helyesebb lett volna a címben Paul-Henri Mathieu - John Isner sorrend, ugyanis a francia 6-7(2), 6-4, 6-4, 3-6, 18-16-ra legyőzte 341 percig - vagyis közel 6 óráig - tartó találkozójukon az amerikait. Az igen hosszúra sikerült - és a sötétedés miatt majdnem félbeszakított - mérkőzés döntő játszmája 148 percig, tehát több mint 2 óráig tartott. John Isnernek elévülhetetlen érdemei lesznek abban, ha megváltoztatják a döntő szettre vonatkozó szabályokat. Ma a Roland Garroson elvileg a végtelenségig eljátszhatnak férfi egyesben, míg ki nem jön a két szettes különbség. Ugyanezen szabály miatt játszottak 2010-ben Wimbledonban 3 napig. Az egyik oldalon akkor is Isner állt (ezért szerepel a címben ő elsőnek), a másikon pedig ugyancsak francia, de akkor Nicolas Mahut lehetett része a tenisztörténelemnek. A 11 óráig és 5 percig tartó mérkőzés (ebből a döntő szett 8 óra és 11 perc) ugyanis azóta is a leghosszabb profi teniszmérkőzés, és talán örökre az is marad. Emlékeztetőül: 6–4, 3–6, 6–7(9), 7–6(3), 70–68 lett a végeredmény, 183 játszott game-t jelent mindez.
A kérdés adott az ilyen mérkőzések után: Jó a szabály, hogy döntő szettben is két game különbséget kell elérniük? Vagy jobb lenne 6-6 után tie break? Esetleg 10-10-es rendszer, mint a páros mérkőzéseknél? Szerintem mivel nem hétköznapi az ilyen maratoni mérkőzés - és a mostani Isner találkozó is "csak" 18-16-ig jutott -, így maradhat, maradnia kellene a mostani szabályoknak. Az a ritka alkalom, amikor mégis jóval a 6-6 (vagy 10-10, inkább onnantól érdekesebb talán) fölé mennek a játékosok, az inkább érdekes, és így reklám a sport számára, sem mint hátrány.
