Eredetileg a múlt hétre terveztem már ezt az írást, azonban akkor a sok teniszes bejegyzés közé nem akartam betenni, inkább megtartottam erre a hétre, amikor épp nincs semmi egyéb rendszeres bejegyzést igénylő esemény.
Korábban már írtam róla, hogy a Facebookon egy fülöp-szigeteki lánnyal kezdtem levelezni. Angolul. Aki lemaradt volna arról az írásomról, röviden annyit, hogy alapvetően nem tudok angolul, így a Google segítségével írom meg, amit szeretnék, és fordítom le az ő válaszát, ha nem értem esetleg teljesen meg.
Szerencsére azért egy alap szókincsem megvan már angol nyelvből is, és azért észreveszem, ha teljesen értelmetlen lett a Google fordítás, és ekkor addig javítgatom, míg olyan szintű nem lesz a fordítás, amiből legalább kideríthető, hogy mit szeretnék írni. Bár kezdetben tartottam ettől a fordítógépes megoldástól, azóta rendszeresen levelezgetünk egymással.
A múlt héten azonban szintet léptünk. Kíváncsi volt néhány magyar szóra, a kiejtésre, így "beszélgettünk". Amolyan angol-magyar tanóra lett oda vissza. Ő megtanított angol alapszavak kiejtésére (a jelentést azért nem mondom, mert nagy részüket ismertem), miközben ő például megtanult 10-ig magyarul számolni. Ami meglepő volt számomra, hogy kiejtés után is sok mondatát megértettem, bár a nyelvleckén kívüli reakciókat egyelőre csak írásban vállaltam, ha hosszabb vagy bonyolultabb volt a mondat :)
Most sajnos egy kis kényszerpihenőt tartunk a szóbeli kommunikáció terén, ugyanis tönkrement a mikrofonja, de ha minden igaz, akkor hamarosan vesz újat, és akkor szeretné tovább folytatni a "kettős nyelvleckét". Egyvalamit sajnált csak: a Skype nem veszi fel a beszélgetéseket, így későbbi gyakorlás céljából nem tudta/tudja visszahallgatni a beszélgetéseinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése