A tegnapi bejegyzésben szóba kerültek az éttermek, ahova rendszeresen jártam, amikor épp Fürstenfeldben voltam. Bár mindegyik itt felsorolt helyről számos pozitívumot és kellemes emléket tudnék felhozni, kettőt kiemeltem az utolsó napokban ezek közül. Az egyik a Gasthof Kasermandl, a másik a FürstenBräu volt, ahol a tulajdonosokat 1-1 svájci csokival ajándékoztam meg. Mindkét helyen örültek az ajándéknak, sőt! A FürstenBräu részéről a hétfői ebédre meghívtak, ami úgy gondolom mindenképp egy kedves és figyelemre méltó gesztus volt a részükről.
Egy véletlen folytán az utolsó napon, amikor a számlavonatokat mentem kinyomtatni a bankba (ebédidőben), Frau Heschl is épp ott volt, így még vele is találkozhattam utoljára. Illetve én azért még - egy ideig - bízom benne, hogy csak átmenetileg voltak utolsók ezek a találkozások.
Mindezzel pedig úgy érzem, hogy ideje a "Valami véget ért(t)" sorozatot itt a blogban lezárni. Azzal ugyanis, hogy valami véget ér, egy új dolog is elkezdődik. Hogy mi? Az majd az idő múlásával kiderül.
Egy véletlen folytán az utolsó napon, amikor a számlavonatokat mentem kinyomtatni a bankba (ebédidőben), Frau Heschl is épp ott volt, így még vele is találkozhattam utoljára. Illetve én azért még - egy ideig - bízom benne, hogy csak átmenetileg voltak utolsók ezek a találkozások.
Mindezzel pedig úgy érzem, hogy ideje a "Valami véget ért(t)" sorozatot itt a blogban lezárni. Azzal ugyanis, hogy valami véget ér, egy új dolog is elkezdődik. Hogy mi? Az majd az idő múlásával kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése