2008. június 14.

Valami véget ér(t): 1. rész

Tudom, az idősebb korosztály szokta úgy kezdeni a mondandóját, hogy "mintha csak most lett volna..." Pedig én most tényleg úgy érzem, minta még csak most lennének azok a hónapok, amikor Kovács tanárúr felveti, hogy valószínűleg lesz egy fürstenfeldi intézete az iskolának, ahova elsők közt jelentkezhetünk. Majd jönnek sorra az információk, hogy így lesz, úgy lesz, ilyen lesz, olyan lesz. Következik az érdeklődés felmérése, majd információs előadás Kovács tanárúr és Melitta Becker vezetésével. Szerződéskötés. Várakozás, végül megérkezés Füstenfeldbe, ahol ünnepélyes tanévnyitóval kezdetét veszi egy új korszak.

Új korszak a mi életünkben is, hiszen elsőként veszünk részt külföldi részképzésben. És új korszak a főiskola számára is, hiszen ez az első nyugat-európai oktatási központja. Eredetileg úgy volt, hogy mi - akkor - harmadéves német nyelv- és irodalomtanár - kommunikáció szakos hallgatók tölthetünk el egy félévet itt. Természetesen mivel a felvételkor nem szerepelt a mintatantervben Fürstenfeld, így önkéntes alapon. Rajtunk kívül néhány - akkor - negyedéves német nyelv- és irodalomtanár - kommunikáció szakos hallgató volt kint.

A negyedéves nyelvtanár hallgatók fürstenfeldi részkézésének megszervezése valamivel bonyolultabb volt, mint a mienk, hiszen ebben a félévben van/volt a tanítási gyakorlat. Ezt végül Szentgotthárdon teljesíthették, ahol nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a kodolányis hallgatókat.

Ugyancsak ez az a félév, amikor még működött a magyar étterem, amit ekkor még Tömösvári vezetett, aki azóta már csak a dinóparkos éttermében tevékenykedik. És ez volt az a félév, amikor többekben felmerült, hogy szívesen maradnánk - legalább - még egy félévet.

(folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése