Tegnap jelent meg az első része a kommunikáció szakos szakdolgozatomhoz végzett kutatásom eredményének. A mai nap néhány további adat kerül nyilvánosságra. A mai bejegyzésből az derül ki, hogy néhány, a rádiózással általánosságban megfogalmazott állításról miként vélekedtek a kérdőívet kitöltők.
A válaszadók többsége részben egyetért, részben pedig nem azzal az állítással, hogy a rádióhallgatásnak már nagy hagyománya van hazánkban. Összességében azonban inkább az egyetértők vannak többségben, hiszen csak a válaszadók 8,65 százaléka fogalmazta meg, hogy inkább, avagy egyáltalán nem ért egyet ezzel a kijelentéssel.
A hallgatók igen megosztottak abban a kérdésben, hogy valóban csak háttérzajként szolgál-e a rádió. Közel ugyanannyian értenek egyet ezzel a kijelentéssel, mint ahányan állítják, hogy ez egyáltalán nincs így. A többség itt is a középutat választotta, vagyis részben egyet ért a kijelentéssel, részben pedig elutasítja azt.
Az előző állításnál sokkal egyértelműbb képet fest, hogy a rádió még ma is az egyik leggyorsabb tömegtájékoztató médiumnak tekinthető. A válaszadók 44,67 százaléka teljes mértékben úgy látja, hogy a rádiónak köszönhetően gyorsan értesülhet a napi hírekről. Ugyancsak magas, 30,55 százalékos azon válaszadók aránya, akik teljes mértékben ugyan nem, de többnyire egyet értenek ezzel az állítással.
Ezt a véleményt támaszthatja alá az a vélekedés, mely szerint a rádiózással sok hasznos információ szerezhető meg. Ezzel az állítással a kérdőívet kitöltők 28,53 százaléka teljes mértékben, 31,99 százaléka többnyire, 28,82 százaléka részben egyetért, amely összesítve 89,34 százalékot jelent.
A rádiós reklámokat ugyanakkor a többség (29,11 százalék) egyáltalán nem találja megnyerőnek. Majdnem hasonló arányban (28,53 százalék) nyilatkoztak úgy, hogy inkább nem megnyerőek a rádiós reklámok, míg ugyancsak közel hasonló számban (27,67 százalék) voltak, akik részben megnyerőnek találták a rádiós hirdetéseket.
A válaszadók többsége részben egyetért, részben pedig nem azzal az állítással, hogy a rádióhallgatásnak már nagy hagyománya van hazánkban. Összességében azonban inkább az egyetértők vannak többségben, hiszen csak a válaszadók 8,65 százaléka fogalmazta meg, hogy inkább, avagy egyáltalán nem ért egyet ezzel a kijelentéssel.
A hallgatók igen megosztottak abban a kérdésben, hogy valóban csak háttérzajként szolgál-e a rádió. Közel ugyanannyian értenek egyet ezzel a kijelentéssel, mint ahányan állítják, hogy ez egyáltalán nincs így. A többség itt is a középutat választotta, vagyis részben egyet ért a kijelentéssel, részben pedig elutasítja azt.
Az előző állításnál sokkal egyértelműbb képet fest, hogy a rádió még ma is az egyik leggyorsabb tömegtájékoztató médiumnak tekinthető. A válaszadók 44,67 százaléka teljes mértékben úgy látja, hogy a rádiónak köszönhetően gyorsan értesülhet a napi hírekről. Ugyancsak magas, 30,55 százalékos azon válaszadók aránya, akik teljes mértékben ugyan nem, de többnyire egyet értenek ezzel az állítással.
Ezt a véleményt támaszthatja alá az a vélekedés, mely szerint a rádiózással sok hasznos információ szerezhető meg. Ezzel az állítással a kérdőívet kitöltők 28,53 százaléka teljes mértékben, 31,99 százaléka többnyire, 28,82 százaléka részben egyetért, amely összesítve 89,34 százalékot jelent.
A rádiós reklámokat ugyanakkor a többség (29,11 százalék) egyáltalán nem találja megnyerőnek. Majdnem hasonló arányban (28,53 százalék) nyilatkoztak úgy, hogy inkább nem megnyerőek a rádiós reklámok, míg ugyancsak közel hasonló számban (27,67 százalék) voltak, akik részben megnyerőnek találták a rádiós hirdetéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése