Tegnap este elvoltam a FürstenBräuban. Gyűjteni kell a koronákat :) Sajnos végül egyedül mentem. Ugyan invitáltam pár embert, de úgy látszik a mostani társulatnál nem igazán nyerő a hely. A jelek szerint, ha kimozdul a társulat, akkor inkább mennek táncolni a Garfield-ba, mint beülnek beszélgetni pl. a FürstenBräuba. Bár ki tudja, lehet mennek, csak engem nem hívnak. Igazából itt a kollégiumban is hiányolom a hasonló estéket, amilyenek korábban még megvoltak. Pedig felszerelkeztem rá egy jó kis szekszárdi borral is.
Úgy látom azonban, hogy most a korábbiaknál jobban széttagozódik a társulat. Néhányan vannak az alagsori teremben, ők bizonyára jól elvannak. És van egy másik csoport, aki nem rajong azért a légtérért, ahol vágni lehet a füstöt, így kirekesztődik. Az, hogy e két csoportban van-e további klikkesedés, az már más kérdés, az adott csoportra tartozik. Én eddig úgy gondoltam, hogy a "Kelleren-túli" társulatból pár emberrel sikerült egész jó kapcsolatot kialakítanom. A minap azonban elgondolkodtam az egyiken ezek közül. Úgy gondoltam ugyanis, hogy jól elvagyunk, a felszín ezt is sugallja, azonban a háttérben kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy ha akartam valamit ettől a kapcsolattól, akkor némileg pulikutya módjára kellett utánuk rohannom. Emiatt az ambivalencia miatt így inkább tűnik langyos víznek ez a kapcsolat, mint egy fejlődőképes barátság első lépcsőfokainak.
Csak remélni tudom, hogy nem marad langyos víz ez a kapcsolat, mert bevallom, sajnálnám. De a pulikutya szerepet nem fogom betölteni érte. Barátság, értelmes kapcsolat csak egyenrangú felek között lehet. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Neveket szándékosan nem írtam, mert nem szeretném a hátuk mögött, mégis a nagy nyilvánosság előtt kibeszélni őket. Másokat a hátuk mögött kibeszélni nem szép dolog.
Kata! Várlak vissza mielőbb. Végre lesz partnerem, akivel mehetek a FürstenBräu-ba. Te vagy az utolsó reményem, mint láthatod a többiek cserben hagytak (e téren). Mellesleg jobbulást, illetve remélem már jobban vagy, és akkor már nincs is szükség erre a jókívánságra.
Úgy látom azonban, hogy most a korábbiaknál jobban széttagozódik a társulat. Néhányan vannak az alagsori teremben, ők bizonyára jól elvannak. És van egy másik csoport, aki nem rajong azért a légtérért, ahol vágni lehet a füstöt, így kirekesztődik. Az, hogy e két csoportban van-e további klikkesedés, az már más kérdés, az adott csoportra tartozik. Én eddig úgy gondoltam, hogy a "Kelleren-túli" társulatból pár emberrel sikerült egész jó kapcsolatot kialakítanom. A minap azonban elgondolkodtam az egyiken ezek közül. Úgy gondoltam ugyanis, hogy jól elvagyunk, a felszín ezt is sugallja, azonban a háttérben kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy ha akartam valamit ettől a kapcsolattól, akkor némileg pulikutya módjára kellett utánuk rohannom. Emiatt az ambivalencia miatt így inkább tűnik langyos víznek ez a kapcsolat, mint egy fejlődőképes barátság első lépcsőfokainak.
Csak remélni tudom, hogy nem marad langyos víz ez a kapcsolat, mert bevallom, sajnálnám. De a pulikutya szerepet nem fogom betölteni érte. Barátság, értelmes kapcsolat csak egyenrangú felek között lehet. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Neveket szándékosan nem írtam, mert nem szeretném a hátuk mögött, mégis a nagy nyilvánosság előtt kibeszélni őket. Másokat a hátuk mögött kibeszélni nem szép dolog.
Kata! Várlak vissza mielőbb. Végre lesz partnerem, akivel mehetek a FürstenBräu-ba. Te vagy az utolsó reményem, mint láthatod a többiek cserben hagytak (e téren). Mellesleg jobbulást, illetve remélem már jobban vagy, és akkor már nincs is szükség erre a jókívánságra.
