Tehát mint említettem a hétfői nap folyamán befeküdtem a Veszprém Megyei Kórházba. A betegségemmel kapcsolatosan az (egyik?) legjobb szakember az országban ugyanis ebben a kórházban dolgozik. A hétfői nap folyamán megnézte a papírjaimat, majd a műtétet javasolta, de a döntés természetesen az enyém, hogy vállalom-e. Kérdés, hogy ilyen esetben valóban valódi döntéshelyzetben van-e az ember, avagy a két rossz közül mehet valamerre. (Amerre lát?) Mindenesetre én azért egy óra gondolkodási időt kértem - és kaptam -, majd felkerestem az általános sebészet betegfelvételét. Vagyis igen, bevállaltam a műtétet.
Orvosom az osztályt vezető főorvos, Professzor Dr. Nagy Attila volt, aki örült, hogy végül a műtét mellett döntöttem. Mivel a Szekszárdi Kórházból hozott vérképem kicsit aggasztotta, így végül már a befekvésemmel egyidőben elkezdtem kapni az infúziókat. Természetesen mindezt csakis annak érdekében, hogy műtét közben - és után - semmilyen komplikáció, probléma ne legyen. A műtétet egyébként mára ütemezték be, akkor is harmadik voltam a sorban, vagyis olyan dél körül kerülök a műtőbe. Mivel hosszadalmas műtétről és azt követő ágyban fekvésről beszélünk, így kiélvezhettem a beöntés és katéter minden örömét. (Van egyáltalán neki olyan) Valamint mivel bélműtétről beszélünk, így a ne együnk (és igyunk) közel egy hétig semmit esete is érvényes volt rám. Hát ez van, ezt kell szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése