2010. november 9.

Megvan az új TV-m

Miután korábbi TV-met megörökölték szüleim, amelyiket az albérletben használtam, míg Székesfehérváron tanultam (Fürstenfeldben meg ugye a Kodolányitól kaptunk a közösbe egy szép nagy Sony tv-t, így ott nem volt szükségem tévére), így aktuálissá vált egy újabb beszerzése most, hogy a Kodolányinál dolgozom. (Igen, ha nem lenne kicsit idétlen szó a bumeráng, akkor ez is lehetne a becenevem, mert a jelek szerint mindig visszatalálok a KJF-hez) 

Hosszas keresgélés és netes fórumolvasgatás után - a pénztárca szabta keretek figyelembe vételével - az LG 32LD550-re esett a választásunk. Bár igyekeztem márkahű lenni, és szóba került például a Samsung 32C530 is, illetve felfigyeltünk a JVC LT32HG20U-ra is (melyet azonban a bolton kívül senki és semmi más nem ismer, még a hivatalos honlap sem). Ezek most (más-más bolt akciós kínálatában) egy árban voltak. Miután a JVC-ről semmi info nem volt fellelhető a neten, így szépen ki is zártuk. Végül, miután a boltban megnéztük mindkét versenyben maradt készüléket (könnyítette az összehasonlítást, hogy egymás mellett voltak a polcon), az LG nyerte a versenyt.

Pár óra után nehéz lenne verdiktet mondani róla, egyelőre annyit tudok mondani, hogy tetszik. Azt esetleg sajnálhatom ebben, hogy pendrive-ról nem lehet vele megnézni a videókat, amit a Samsung tudott volna, de az is igaz, hogy a fórumban fellelt információk szerint ez egy univerzális programozóval és a szerviz menüvel orvosolható hiányosság. Más kérdés, hogy ez elvileg a garancia elvesztését vonná magával. Mindenesetre később majd igyekszem még írni róla véleményt, hogy mennyire tűnik ténylegesen jó választásnak. Ami biztos, hogy méretileg ebbe a szobába, ahova került, ez volt az ideális, a nagyobbat már nem lenne kényelmes nézni, kapkodhatnám a fejem, ha szeretném valahogy a teljes képet látni, ami úgysem menne.