2010. június 16.

Érettségi

Az elmúlt napokban (hetekben) gyakran olvastam egyik twitteres ismerősömtől – aki épp idén érettségizik –, hogy névsor szerint legyen a szóbeliztetés. Az ok a szokásos, ebben az esetben extra napokhoz jutna. Erről eszembe jutott anno, amikor én érettségiztem, akkor mi is két csoportba voltunk bontva, és mi is csak az első nap reggel tudtuk meg, hogy ki melyik nap vizsgázik.

Különösebb meglepetés bizonyára senkit sem ér azzal, ha azt mondom, én is úgy éreztem aznap reggel, hogy jól jönne az az extra nap, mert aznap minden tudás hirtelen a fejembe szállna. Természetesen első napra lettem beosztva, így ez a dolog bukott. Azt már nem tudom, hogy a csoportok felosztása névsor szerint történt-e – amennyire emlékszem nem.

Így utólag visszagondolva – illetve már akkor, miután túl voltam rajta – örültem, hogy már első nap sorra kerültem. Igazából inkább állt volna szerintem (felesleges) izgulásból az a plusz nap, mint érdemi tanulásból. Főleg, mert mint az érettségin kiderült annál azért jóval többet tudtam, mint feltételeztem magamról.

A twittekre válaszul nem kezdtem felesleges okoskodásba, hogy tuti meglesz, meg hasonlók, hiszen ilyenkor ezt úgysem hiszi el senki. Ha főiskolás, egyetemista lesz, akkor majd 1-1 vizsgaidőszak alkalmával vissza fogja majd saját maga sírni, hogy inkább elmenne egy újabb érettségire. Ki tudja ki olvassa a blogom, így inkább nem nevezem meg melyik tantárgyak helyett, de én is választottam volna inkább egy újabb érettségit, mint annak a vizsgáját.

Az írásbeli vizsgákat egyébként idén is megcsináltam a fő tantárgyakból, és megnyugtat a tény, hogy idén sem buktam volna meg. Igaz egyik sem volt túlságosan nehéz – legalábbis nekem nem tűntek annak. Persze ha most lennék végzős, és érettségi előtt állnék, akkor bizonyára nem így ítélném meg.

Hogy a történet kerek legyen: akiről beszéltem, náluk névsor szerint haladnak, ennek köszönhetően csak pénteken kerül sorra, így elméletileg van két extra napja a tanulásra. Hogy gyakorlatban mennyire hasznosítja ezt az időt, az most már csakis rajta múlik. Majd azért pénteken szorítok neki, hogy sikerüljön. Meg persze remélem a többi érettségiző is sikerrel vette idén (is) az akadályt.