2009. október 9.

London: 4. nap


A mai nap erősen felhős idővel indult, és a folytatásban is igen változatos maradt az idő. Hol kisütött a nap, hol feltámadt a szél, és egyszer még az eső is eleredt. Ettől függetlenül a mai nap is sikerült néhány helyet meglátogatnom. Elsőként Greenwich volt a célpont, ahol található többek között a National Maritime Museum. Ennek előnye, hogy a belépés díjtalan. Ehhez képest olyan hatalmas tömeg nem volt, bár az is igaz, hogy Londonnak ez a része kicsit kiesik a belvároshoz képest, a DLR (Docklands Light Railway) vonal utolsó állomásainak egyike.

És ugyancsak a DLR segítségével jutottam el a Towerhez és a Tower Bridge-hez. Sajnos a hídnak akkorra nem volt beütemzve, hogy felnyissák, és ráadásként egész nap ekkor volt a legrosszabb idő. Úgy nézett ki, hogy hamarosan elered az eső, és a szél is nagyon feltámadt, így pár fotót követően úgy döntöttem, hogy inkább valami ebéd után kellene néznem. Délutáni programban pedig a Piccadilly Circus, ami leginkább említésre méltó. Amikorra ide értem, akkor borult be ismételten az ég, és ekkor már valóban 10-20 percig esett is elég intenzíven az eső. Majd ismételten a nap győzedelmeskedett. Ekkorra viszont már további programot nem terveztem a mai napra, inkább csak úgy sétálgattam kicsit még London belvárosában, különösebb nevezetesség célba vétele nélkül. Ugyanakkor utam közben belebotlottam például a Dominion Theatre épületébe is.

Ebédelni egyébként a KFC-ben voltam ma, miután „szembe jött” velem egy. A rendelés kicsit érdekesre sikerült, mert sem én, sem a két – feltehetően – török lány (mármint az eladók) sem profi angolból, de végül összehoztuk mit szeretnék. Egyébként válság ide vagy oda, a gyorséttermekben, a buszon, és hasonló helyeken azért kevés tősgyökeres angolt látni, hogy ott dolgozna. Avagy már lábalnak épp ki a válságból? Esetleg annyira azért mégsem volt mély a válság?

Azt mellesleg írtam már, hogy nagyon hülye pénzeik vannak az angoloknak? Legalábbis ami a fém érméket illeti. A húsz és ötven pennys például szögletes érme. A legkisebb méretű az öt pennys érme, amit nem igazán értek miért, mert az egy penny meg majdnem akkora, mint az egy font, igaz ez utóbbi a kicsi, mert például a tízpennys érme már nagyobb nála. Az összes közül az ötven penny és a két font a legnagyobb érme, ezek ugyanakkorák, csak az egyik szögletes, a másik meg nem. Ja igen, a két penny is majdnem ugyanekkora, egy árnyalatnyival kisebb csak. (Remélem jól sikerült leírnom, mert néha én magam is belekavarodok ezekbe az érmékbe)