1979. március 9-én mutatta be a Philips először a nyilvánosságnak a CD-t. A digitális hangot tartalmazó korong a jövő videólemezének szánt LaserDisc melléktermékének indult, ám jóval nagyobb karriert futott be, mint hanglemeznyi méretű társa.
A technológia bemutatását követően még hosszú évek munkájára volt szükség, hogy kialakuljon a ma ismert CD lemez. A Philips és Sony közös feljesztőmunkájának gyümölcseként 1980-ban jelent meg a lemez formátumát leíró "Vörös könyv". A dokumentum rögzítette a lemezek méretét, a maximálisan rögzíthető dalok számát, valamint a dalok minimális hosszát is. Nem minden döntés mögött állt mérnöki megfontolás, a lemezek hetvennégy perces kapacitása mellett azért döntöttek a szakemberek, hogy ki lehessen adni CD-n Beethonven kilencedik szimfóniáját.
A technológia bemutatását követően még hosszú évek munkájára volt szükség, hogy kialakuljon a ma ismert CD lemez. A Philips és Sony közös feljesztőmunkájának gyümölcseként 1980-ban jelent meg a lemez formátumát leíró "Vörös könyv". A dokumentum rögzítette a lemezek méretét, a maximálisan rögzíthető dalok számát, valamint a dalok minimális hosszát is. Nem minden döntés mögött állt mérnöki megfontolás, a lemezek hetvennégy perces kapacitása mellett azért döntöttek a szakemberek, hogy ki lehessen adni CD-n Beethonven kilencedik szimfóniáját.
A hír folytatása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése