Izgulok

Hamarosan indulok Székesfehérvárra. A tét az abszolutórium megszerzése, mely alapfeltétele a záróvizsgára bocsátásnak. Szinte hihetetlen, hogy eddig eljutottam. Furcsa érzés, hogy már csak egy akadály választ el a záróvizsgáktól, melyek bizonyára életem egyik legfontosabb és legmeghatározóbb eseményei lesznek. Talán épp ezért jó lenne, ha nem egy ekkora akadály lenne az utolsó. Sokkal egyszerűbb lenne egyetlen tárgyból vizsgázni, mint egy egész tantárgycsoportból. De igyekszem pozitívan állni hozzá, hiszen ha eddig minden más tantárgyam meglett, akkor ennek nem szabad nagy akadálynak lennie. Ugyanakkor még egyik németes szigorlatom sem lett meg elsőre, ami elbizonytalanít, és nem tudom, hogy pont a nyelvészet lenne-e az, amelyik kilóg majd a sorból.

Ami pozitívum, hogy a jelek szerint nem leszek egyedül, igaz mindösszesen ketten maradtunk csak ennél a vizsgaidőpontnál, ami azért még nem garancia semmire. Igaz, elsősorban nem a létszám a fontos, hanem az, hogy sikerüljön. Mindenesetre azt már tudom, hogy a Fülöp-szigeteken is gondolnak majd rám. Lehet ezután bukás a vizsga? Majd kiderül...