Svájci tanulmányút - 5. nap: Bern

Tegnap este elvoltunk moziban, a The Last Blast című filmet néztük meg. Hogy milyen volt? Alapja az Easy Rider című film, ugyanakkor színvonalban eléggé elmarad tőle. Ami sokat dobott a filmen, az a zenei világa volt, így sikeresen felküzdötte magát nálam az átlagos film kategóriába. Hannes (eddig úgy tudom nem említettem név szerint a család tagjait, ahol lakom) hasonló véleményt fogalmazott meg a filmmel kapcsolatban. Arra ugyanakkor jó volt, hogy egy filmet megnézzek egy svájci moziban, így most már ezt is elmondhatom magamról. A film egyébként eredeti, angol nyelven futott - voltak benne német nyelvű részek is -, a felirat pedig német volt. Nem, nem a svájci német, hanem annak fogyasztható formája, a "normál" Hochdeutsch.

A pénteki napon Bern vettük célba. Ezúttal Stadtrally segítségével fedezhettük fel a várost, három csoportban. El kell, hogy áruljam, miután tegnap csalódtunk Bázelben, így kicsit tartottunk Berntől, hogy mennyire fog tetszeni nekünk. Végül azonban mindenkinek pozitív csalódást okozott a svájci főváros, és eddig ez az a hely, amely a leginkább tetszett/tetszik mindannyiunknak. És ami a leginkább érdekes lehet, hogy egyáltalán nem érezni a városon, hogy egy fővárosban sétálnánk. Mi tehát a feladatokon keresztül kellőképpen megismerhettük a település főbb látványosságait, most azonban pár gondolat a Wikipédia oldaláról a városról:

Bern Svájc fővárosa, egyben Bern kanton székhelye. 2007 év végi adatok alapján lakosainak száma 128 345, amivel Svájc negyedik legnépesebb városa Zürich, Genf és Bázel után. A várost Berthold V Zähringen herceg alapította 1191-ben az Aare folyó partján. Állítólag az általa elejtett medvéről (németül Bär) nevezte el a várost. Bern 1353-ban csatlakozott a Svájci Konföderációhoz és vezető szerepet játszott. Belháborúk során 1415-ben Aargau kanton, 1536-ban Vaud kanton csapatai foglalták el és dúlták fel. A későbbiekben az Alpok alatti legjelentősebb várossá fejlődött. Francia megszállás alá került 1798-ban. Svájc fővárosává 1848-ban vált. A város a folyó által alkotott félszigettől nyugat felé terjeszkedett. A híres Zytglogge torony volt a város nyugati határa 1191-től 1256-ig, szerepét ekkor a Käfigturm nevű torony vette át 1345-ig, ezt követően pedig a Christoffelturm (a mai pályaudvar közelében) 1622-ig. A harmincéves háború alatt épült a kis és nagy Schanze (sánc).

Azonban nem csak itt jártunk a mai napon, hanem Fribourg és Murten városa is sorra került. Ha versenyt hirdetnénk a két település közt, akkor hozzám inkább Fribourg állna közelebb, ugyanakkor Murtenről sem tudnék semmi rosszat írni. Igazából Murten esélyeit az is ronthatja, hogy ő szerepelt utoljára a sorban, amikorra már eléggé lankadt a kedv a városismereti dolgok iránt. A nap győztese azonban mindenképp Bern, bár több tényező miatt sem hasonlítható össze érdemben az utóbbi kettővel. Maximum csak akkor, ha almát akarunk körtével versenyeztetni.

Az este pedig ismételten grillezéssel zárult, ugyanis a családot, ahol lakom, meghívták vendégségbe, így értelemszerűen engem is. Érdekesség, hogy ebből a családból a férfi (passzolnám a nevét) korábban járt már Magyarországon 15 éve a minisztériumban, pár szót tud is magyarul. Ennél is érdekesebb lehet, hogy a gyerekének a második neve Sándor. Mindezt azért írtam le, mert szerintem büszkék lehetünk erre. Szerintem nem gyakori, hogy egy külföldi gyereke (második) nevének egy magyar nevet adjon.