Végre sikerült!

Főiskolai tanulmányaim alatt néhány tantárgy esetében megfigyelhető az "ismétlés a tudás anyja" elv használata. Szépen hangozna, hogy mindezt önként választottam, és amiatt tettem, mert annyira szeret(t)em azt a néhány tantárgyat, amire igaz mindez. Ez azonban nem így van, inkább az ellenkezőjére kell gondolnunk.

Kezdtem besorolni a "Német kiejtés és helyesírás" tantárgyat is a 'talán majd egyszer...' kategóriába, amikor - egész pontosan most - megtört a jég. Tulajdonképpen elég enyhe volt az időjárás az elmúlt napokban, így lehet inkább elolvadt, mint megtört ez a bizonyos jég. A lényeg nem is ezen van, hanem a nehezen elért sikeren.

Biztos ami biztos alapon mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, ismételten ránéztem a Neptunban a vizsga eredményére, azonban ott továbbra is feketén fehéren (na jó, nem is fehér a Neptun háttere....) ott áll a jegynél az elégséges.

A tegnapi nap véget ért rövid fürstenfeldi látogatásom. Szerencsére több mindenkivel sikerült utoljára összefutnom, még ha pár emberrel csak igen rövid találkozás idejére. Elköszönni azonban nem volt lehetőségem egyenként mindenkitől, így akivel ez elmaradt - és olvassa a blogot -, azoktól ezúton szeretnék elköszönni. Remélem mindenki kellemes emlékekkel int búcsút Fürstenfeldnek. Természetesen mindenkit szeretettel visszavárunk egy-egy látogatásra. Mindamellett Patriknak jobbulást. Vagyis remélem már jobban van, és nincs is szüksége rá.