Látogatók

A voldai különítmény pénteken ellátogatott Fürstenfeldbe. Egész pontosan csoporttársunkról, Zsófiról van szó, aki a félévet az Erasmus program keretében a norvégiai Voldában töltötte. Most pedig Fürstenfeld várna rá, bár ő még nem döntött véglegesen ezügyben. Pozitívum azonban, hogy a barátjának, akivel együtt látogatott ki, megtetszett a hely, és támogatja Zsófit abban, hogy ha akar, akkor jöjjön nyugodtan. Fürstenfeldbe érkezésüket egyébként jól időzítették, mert pont addigra futottak be, mire befejeztem a Tóth tanárúr által kiküldött próza kérdésekre adandó válaszok kidolgozását. Most már csak abban kell reménykednem, hogy sok okosat írtam, de legalább annyit, hogy az elégséges szintet elérje a dolgozatom.

Az utazásban megéheztek a kedves vendégeink, és mi magunk sem vetettük meg az evés gondolatát, így a közeli pizzeriába betértünk, ahol lassan már törzsvásárlói kártyát kérhetnék. Nem tudom írtam-e a blogban - ha minden igaz még nem -, hogy utolsó alkalommal, mikor rendeltem pizzát a David-ból, akkor aki kihozta (piros pólós) adott némi kedvezményt. Csalódás volt, hogy ezúttal sem a "Tschüss-Papa" dolgozott, hanem kedves váltótársa, aki feltehetően nem a fenomenális felszolgálói tevékenysége miatt tagja a David-Team-nek. Tehát ebédre két nagyméretű pizzán feleztünk, ami pont kijött, hiszen négyen voltunk. Ezt követően útra keltünk, cél Európa volt kulturális fővárosa, a tartomány központja, Graz.

A program mondhatnám, hogy a szokásos. Schlossberg, amit Zsófiék megmásztak, én inkább a felvonót választottam. Lefele - immár közösen - a Schlossbergban segítségével jöttünk. Természetesen a Mur-sziget sem maradt ki, valamint a hegyről a Kunsthaus megnézése. Ezt követően némi séta a városban. Ha a négy fős csoportban két lány van, elengedhetetlen programmá válik a női ruházati boltok sorbajárása. Miután az egyik helyen Zsani már rohant a következőbe, Zsófi még időzött az előzőben, így én feladtam. Az egymásba érő kávézók egyikénél helyet foglaltam, ahol a szemtelenül haszonleső árképzés következtében ittam 0,25l ásványvizet €1,90-ért. Majd próbálkoztam a közeli fagyisnál, amit nem kellett volna. A citromjuk egy keserű valami volt csak, az eper ennél is rosszabb, jeges és talán a színezőanyag íze megvolt. Annak a fele végül már a kukában landolt.

Mindent összevetve kellemes nap volt, bár jobban örültem volna, ha Zsófi valamivel kevesebbszer téved el, főleg miután a PDA-m segítségével GPS-navigáció segítette (volna). Sebaj, a program belejött az újratervezésbe. A gyorshajtásos bírságok elkerülésében is segített a navigációs program, ugyanis a fixen telepített sebességmérő pontok osztrák adatbázisát letöltöttem, és bizony volt, hogy útközben jelzett. És valóban, voltak az adott helyeken dobozok, melyekben akár sebességmérésre alkalmas berendezések is lehetnek. Miután szerencsésen visszaérkeztünk Fürstenfeldbe, kicsit maradtak pihenni, majd sajnos tovább kellett indulniuk. Mentek vissza Magyarországra, Budapestre. Örültünk a látogatásnak, sajnos rövidre, de úgy gondolom mindenképp tartalmasra sikerült.

Szerencsére a péntek estére tervezett Buschenschank el lett napolva szombatra. Szeretnék ugyanis utoljára még a félévben elmenni egybe, de Graz után nem sok kedvem lett volna. Most ugyan hallottam olyant, hogy egyesek inkább Grill-partyt szerveznének, de remélem Gulyás tanárúr (khm... Gábor) vendégei valóban inkább Buschenschank pártiak, és akkor oda esetleg lehet ebben az esetben csatlakozni. Az általunk már jól ismertek közül nyitva van a Papst és a Windisch.